Évzárásként
Néhány héttel ezelőtt anyám rászánta magát apám egykori íróasztalának a rendbetételére. A nagy pakolás közben megelevenedett a múlt. Különféle fotókon, feljegyzéseken át előtüremkedett az Ág utcai életünk. Egyik elemét – a benne fellelhető cseppnyi trágárság ellenére – a gasztronómiai és egyéb kötődések okán elétek tárom, kis visszanézéssel és nosztalgikus félmosollyal zárván ezt az évet.
A vándorfestő találkozása az águtcai szegényemberrel
Akármerre jártam
Szerte e világban
Ferromentumokban
Puha pihe ágyban
Hej de megszenvettem
Sok bezárt kilincsen
Wesselyéknél még
Dobostorta sincsen
Kiszáradt mocsárban
Kiaszott a nyelvem
Hiába kiálték
Tizenhárom nyelven
Két elkoszlott Stolverk
Az volt minden kincsem
Wesselyéknél még
Dobostorta sincsen
A királyi várnál
Nőtt meg csalódásom
Gyémántom aranyom
Ahogy előásom
Kínálom tukmálom
Világvándor kincsem
Wesselyéknél még
Dobostorta sincsen
Néhány táblaképem
Vágtam végül passzra
Rétegelt lemezre
Gyöngyvásznat ragasztva:
Kappan, fácán, kakas
Tűzdelt őzgerincen
Wesselyéknél még
Dobostorta sincsen
Ajánlás
De ha sütnének is
Legjobb ha kidobják
Ki a lóf@sz rágja
Meg a kemény dobját?
(Neogrády Antal, 2003. április)
