Amikor egy borvidék életre kel – Borsmenta Kóstolóklub a Nyitott Műhelyben

Anna feje tegnap este zsongott. Szinte láttam, ahogy kiléptünk a Nyitott Műhely ajtaján a már egészen balzsamosnak nevezhető tavaszi éjszakába, hogy próbálja feldolgozni az elmúlt négy órát, amiből csak nehezen, a másnapi tevékenységeink szem előtt tartásával tudtuk kivonni magunkat. Szabó Edit mindent tud a borról, a borászról, az emberről, a terroirról, bortörténelemről és mindezt átitatja ő maga, az újságíró rutinjával szűri át magán és ad belőle valami rendkívül szubjektívet, ami mégis messze több mint bármilyen, tényekben gazdag leirat. Edittel járjuk a tájat, dombtetők tölgyfái alól kémleljük a dűlőt, lessük a horizontot és hallgatjuk a borászt. Aki Edit ezernyi hangján mesél, szavakba önti a dűlőbe, szőlőbe, borba vetett hitét, megmutatja a legféltettebb kincseit, amit mi pohárba fogunk és kortyonként keressük benne az igazát.

Tegnap Egerben jártunk. Talpaltunk a belvárosban, időutaztunk a nyolcvanas évekbe, ültünk füstös kiskocsmákban, a dohos pincék után haraptuk a levegőt a Szépasszony völgyében, láttunk belvárosi otthonokon átcaflató csizmákat, a semmiből felépülő borászatokat, emlékeztünk rég elhunyt nagyokra és hetekben elment szakemberekre.

Közben pedig borok költöztek a poharunkba, válogatott tételek, amelyek jól illusztrálták az Egri bikavér és az egri régió színeváltozásait, megmutatták az utat a magas minőséghez, a frisstől az érettig, a házasításban helyt kapó szőlőfajtákról, termőterületekről és borászokról meséltek.

És Anna feje zúgott. Láttam. Emésztette, hogy egy ilyen parányi ország egy kiragadott borrégiójának egyetlen bora mennyi mindent takar, hogy a bor mögött hány sors, hány évszázad, mennyi munka és mennyi költség – és bevétel – lapul. Figyelte a reakcióinkat, ahogy bevett előítélettel álltunk egy-egy pince kapcsán, ahogy megdőlni látszottak a tételeink, ahogy ismeretlen borászatok borainak adtunk esélyt, és ahogy a papírforma győzedelmeskedett: az ízlés mindent felülírt, a kilenc tételből annyiszor három kedvenc született, ahányan csak voltunk, mindünknek megvolt a maga preferenciája, mind másutt találtuk meg az egyedül üdvözítő kellemest.

Pedig csak kilenc tételt kóstoltunk, kilenc nagyon különböző tételt, amelyek a teljes egri történetnek csak egy szűk fejezetét adják ki, vagy inkább szemelvényeket számos fejezetből.

Edit rendszeresen tart boreseteket a Nyitott műhelyben, ahova csatlakozni bármikor ér. A társaság igazi borrajongókból áll (de nem borsznobokból), könnyű elvegyülni, egészen különlegeseket lehet kóstolni és rengeteget tanulni.

Menjetek!