V.E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Victoria Schwab-bal a jószerencse és az urban fantasy iránti mérhetetlen rajongásom hozott össze. A három méretes kötetre rúgó A mágia árnyalatai című trilógiája nálam nyert. Tetszett a stílus, a hangulat, az alapkoncepció és az a fajta következetesség, amely akár kiszámíthatóvá is tehette volna a regényt, de az csupa finom fordulat volt, szépen cizellált, részletgazdag képekben elmesélve.

Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy Victoria zöld jelzést kapott, azaz minden jöhet, ami az ő klaviatúrájából bújt elő. Addie-t hamar megszerettem. A terjedelemre itt sem lehetett panasz, a Faust-i felütés és a sok esetben Zafón kötötte alkukkal rokon alaphangulat szépen megágyazott egy nagyon mai, de mégis régóta egyetemleges történetnek.

Kötnél-e alkut az ördöggel? Adnád-e a lelked a sötétségnek? Mit kérnél cserébe?

Az emberiség régóta küzd az elmúlás örök démona ellen, ki ilyen, ki olyan taktikákat és praktikákat vet be, nem véletlen virágzik az számos ipar a világban és nem véletlen nőtt ki a földből pár világvallás.

Addie öntudatra ébredése rossz korban és rossz helyen történik. Napjainkban már lehet, hogy nem kellene lepaktálnia az ördöggel ahhoz, hogy azt az életet élje, amelyre ő vágyik, de századokkal ezelőtt, egy falu széli tanyán az esélyei az önálló életre a nullával voltak egyelőek.

Addie a társadalmi konvenciók elől egy furcsa egyezségbe menekül, amely – mint minden ilyen megállapodás – sok-sok apróbetűs kiegészítést tartalmaz, amelyet a megkötés pillanatában Addie nem mér föl, sőt létezésüket sem sejti.

A lelkéért cserében kért szabadságát leleményesen és tartalmasan használja ki, a könyv lapjain szép párhuzamban bomlik ki Addie megélt múltja és jelene, miközben nem csak őt ismerjük meg egyre jobban, hanem ahogy ő kiismeri a sötétséget, úgy mi is gazdagabbak leszünk néhány intelemmel.

Addie LaRue láthatatlan életét jó szívvel ajánlom minden álmodozónak, fantasy rajongónak, gyermeklelkű felnőttnek.