Székecske
Előre le kell szögeznem (legalább nekem) néhány dolgot: nem szeretek rosszat írni, az elmúlt hét évben a blogon csak erősen indokolt esetben jelent meg olyan írásom, amelyben elmarasztalok, kifejezetten szeretek “rajongani”, beleszeretni helyekbe, fáj az elvesztésük. Ma újabb helyet temettem. Történt ugyanis, hogy délidőben anyával és az épp születésnapját ünneplő barátnőmmel kitaláltuk, hogy együtt kávézunk. […]






