Krakkóba mindig jó visszatérni. Először talán négy évesen jártam arra, szépiaszínű emlékeim között a főtér galambjai vannak, meg az, ahogy rohanok át a Wawel reneszánsz udvarán, mert anyának nem kell belépőt fizetnie, csupán egy mosolyt kér tőle a jegypénztáros, és ezt apámnak el kell újságolnom. A későbbi látogatásaim közül emblematikus, amikor a férjemet először vittem […]
Az utóbbi két évben csodás új szokásokat vettem fel. Például rendszeresen eljárok reggelizni Ildi barátnőmmel. Egyszerűen rákaptunk az ízére, kutatjuk a minőségi helyeket, ahol jót ehetünk, a magunk békés, olykor fél napokat is felölelő módján. Nem könnyű a sok felkapott, fenszi, magamutogató kirakathely között meglelni a kissé szótlan kincseket, de pont ez a kihívás ebben […]
Nagyjából 15 éve megy az erős küzdelem a Kolosy tér környékén. A Daubner elképesztő és öröknek tűnő sikerén felbuzdulva a gasztronómiai vállalkozással rendelkezők gyakorta tesznek kísérletet a környéken való megkapaszkodásra, több-kevesebb sikerrel. A hely ugyanis meglehetősen furcsa. Bár Óbuda egyik csomópontjának számít, ahonnan a Rózsadombot meghódító buszok indulnak, ahol elkanyarog a fonódó és elcsattog a […]
Az autómosóba vinni a kocsit egy időben kifejezetten férfias dolog volt. A férjem például rendszeresen eljárt egy időben bandázni az egyik barátjával. Jól beadták a verdát a mosóba, addig elszédelegtek egy kávézóba, beszélgettek. Ennek egy egészen kifinomult változatával Albániában találkoztam újra, ahol a bizniszteremtés alapja sok esetben egyetlen egy slag birtoklása volt, amely köré némi […]
