Az utolsó napba sok mindent szerettünk volna belesűríteni. Kinga – a kolostoros ötletén felbuzdulva – bedobta, hogy ha már Zafón nyomdokain járunk, el kéne zarándokolnunk a műemlékvillamosokkal megközelíthető Tibidabo hegyre. A javaslatot egyöntetűen elfogadtuk, s hajnalban már szinte magától vitt a lábunk a piac felé. Én kitörtem az ördögi sonka-körből és spanyol omlettet, azaz tortillát […]
A harmadik napra már majdnem miénk lett a város. Csupán egyetlen apró, de fontos mozzanat választott el minket a tökéletes asszimilációtól, s ez a piac volt. Wessely nagyapám szerint az embernek egy városban két helyen kell megfordulnia: a pályaudvaron és a piacon. A pályaudvarok manapság már elvesztették régi dicsőségüket, ellenben a piacok még mindig őrzik […]
Másnap fitten és frissen ébredtünk, bár Kinga állítása szerint hatalmas rajcsúr zajlott az ablakunk alatt, aminek egyik főszereplőjét, Antonio-t hajnalig keresték, elég hangosan. Én ebből egy hangot sem hallottam. Az idő kissé borúsnak ígérkezett, s miközben a Kolumbusz szoborral szemközti stégen rágtuk a szendvicsünket, még az eséssel is bepróbálkozott. A reggelink nem volt zökkenőmentes. Előző […]
Mindenről a Ryanair tehet. Én igazán ültem volna a fenekemen, de a Ryanair folyamatosan mézesmadzagokat húzigált az orrom előtt. Végül aztán nem bírtam tovább, s beszereztem 2 repülőjegyet Barcelonába. Lesz, ami lesz. A felkészülés fázisa elég zaklatottra sikerült, de végül kerítettem rá időt, hogy újfent elolvassam az útikönyvet, átpörgettem a kilenc éve készült fotókat és gyors […]
