Vannak örömmel forgatós szakácskönyvek, amelyekből nem feltétlen az azonnali főzéshez keressük ki a receptet, inkább a minőségi énidőhöz tesznek hozzá a jelenlétükkel. Ilyen Segal Viktor és Vida József közös alkotása, a Széchenyi Zsigmond idézetekkel tarkított, erdei finomságokat felvonultató gasztrokalandkönyv. A tematika már önmagában izgalmas, hiszen az elmúlt húsz évben annyi irányból fogtuk meg, értelmeztük újra, […]
Bár nem mondhatnám, hogy a Nőket nagyjából születésük óta nem fertőztem agyon a gasztronómia, az alapanyagok és a világ konyháinak feltétlen imádatával, Kalas Györgyi új könyve kapcsán azért egy kicsit sajnáltam, hogy: A Nők nem épp 4-8 évesek, Györgyi nem 10 éve írta meg a könyvét. Ugyanis, ahogy egy múlt heti, kora nyárinak vagy késő […]
Furcsa dolog ez a karantén-lét, kicsit szembemegy a valósággal. Ez nem csak a feje tetejére állított életritmusunkon látom, hanem az olvasási szokásaim változásain is. Tavaly, mikor az egész kezdődött, akkor egyszerűen nem bírtam koncentrálni. Minden nehezebb könyv kihullott a kezemből és az egyetlen, aki valamelyest ki tudta simítani az idegeimet és lágy, biztonságos stílusával lekötötte […]
Urturi első, magyarul megjelent könyve, A fehér város csöndje nagyon magasra tette nálam a mércét. Feszes, ügyesen szerkesztett klasszikus krimit kaptam, olyan plasztikus környezettel, hogy ha lehetne utazni, akkor már lenne jegyem Bilbao-ba, hogy bejárjam a környéket. A Vízáldozatok hasonló hangulatú, a sodrása is ismerős, in medias res esünk bele az eseményekbe, ott folytatva mindent, […]
