Osman első könyvétől zengett idén a világ, A Csütörtöki nyomozóklub nagyot szólt és nem véletlen: angolabb volt az angolnál, klasszikus krimi, Bachman-i figurák, kis áthallás Agatha Christie-re, mégis tiszta és saját hang, koherens valóság a legszerethetőbb klubtagokkal. Kérdés nem fér hozzá, hogy aki olvasta Osman első könyvét, az már előre befizetett a másodikra is, amely […]
Azért olyan nagy baj nincs, ha egy elsőkönyves író művében az első fejezet hangulata leginkább egy jóféle Molnár színműre emlékeztet. Márpedig Alex Pavesi könyve magasra teszi a lécet. A történet és a könyv szerkezete sokban emlékeztet a kilencvenes évek nagy játékfilmjeire, amelyek előszeretettel hagyták tátott szájjal ülni a nagyközönséget, amíg lefutott a stáblista. Duplafedelességben itt […]
Bár Zsófit hosszú évek óta győzködöm, még mindig nem érti, hogy igenis léteznek suttogó könyvek, amelyek egyszerűen a borítójukkal, a fülszövegükkel vesznek le a lábunkról. Ahol nem kell utánaolvasni a számunkra olykor teljességgel ismeretlen szerzőnek, a könyv képi világa olyan tökéletesen leképezi a beltartalmat, a fülszöveg pedig oly ügyesen operál a megfelelő jelzőkkel, hogy eldöntetett: […]
Agatha Christie gyerekkorom óta nagy kedvencem. Vele szerettem meg a krimi műfaját, ő hozta hozzám közel az angol vidéket, és én pedig rajta keresztül fertőztem tovább egy újabb nemzedéket. Most, a karantén alatt is ő mentett meg, a furcsa élethelyzetben türelmetlen lettem, a tehetetlenségemen az imádott hobbim, az olvasás sem segített, valahogy nem tudtam átlépni […]
