Sokszor sokféle formában zengtem már ódát a kávéról. Kamaszkorom óta a napjaim részét képezi a kávézás. A koffeintartalom helyett jóval inkább az ízek, a szertartásosság, az öt percnyi magány vagy a több órányi társas lét az, ami a kávéivást számomra ilyen fontossá teszi. Az évek alatt egyre többet és többet tanultam meg a kávéról, megismertem a […]
Nagyjából 15 éve megy az erős küzdelem a Kolosy tér környékén. A Daubner elképesztő és öröknek tűnő sikerén felbuzdulva a gasztronómiai vállalkozással rendelkezők gyakorta tesznek kísérletet a környéken való megkapaszkodásra, több-kevesebb sikerrel. A hely ugyanis meglehetősen furcsa. Bár Óbuda egyik csomópontjának számít, ahonnan a Rózsadombot meghódító buszok indulnak, ahol elkanyarog a fonódó és elcsattog a […]
Be kell, hogy valljam, feszül némi ellentét köztem és az energiaitalok között. Réges-régen az évezred elején lettünk rosszba, alapvetően az én hibámból, és eddig azt hittem, hogy ez az állapot örökre így is marad. A történet meglehetősen banális, bár jó sztori, így az újsütetű kamasz bandákat – apámhoz hasonló lelkesedéssel – egy idő után mind […]
Furcsa dolog ez a kávéval. Nagyjából 14 éves korom óta kávézom, változó intenzitással és változó ízléssel, de vannak örök befutóim, ilyen például a reggeli lattém. A presszókávé, amit forró tejjel és sok-sok tejhabbal iszom. Nálam ez jelenti a jó reggelt, innen indul a nap, amit a férjem az elmúlt 18 év során bölcsen kitapasztalt, és […]
