Pont egy éve
Pont egy éve vágtunk bele a FINOmÁNIÁba. Tavaly ilyenkor reszkető gyomorral vártuk a pilot-csapatot, akikkel teszteltük a terveinket. Árgus szemmel figyeltük Zsolti hogyan képes tanárává válni egy csomó műkedvelő szakácsnak, hogyan tudja továbbadni mindazt, amit tanult és tapasztalt.
A dolog szerencsére már akkor működni látszott és az elmúlt egy év minket igazolt: a vendégeink szeretik azt amit csinálunk és azt ahogyan csináljuk. Élvezik, hogy nem egy rövid – néhány órás – együttlétet jelent a közös főzés, hanem egy – akár éjszakába nyúló – élményt, ahol a kezdetben egymás számára idegen emberek igazi közösségé képesek formálódni.
Mi meg a legtöbbet szeretnénk ezeknek az embereknek biztosítani. Épp ezért nagy fejlesztésekbe kezdett a főzőiskolánknak otthont adó Rosinante Fogadó is. Bővült a terasz, pont annyival, hogy állandó helyet kapjon a FINOmÁNIA. Közel a kerthez, közel a konyhához, barátságos, jól szervezett környezetben.
Az évfordulós főzésünk fő témája a borjú és spárga volt. A sors fintora, hogy egy vegetáriánus csapat jelentkezett be hozzánk, de aztán Zsolt és az illatosan fővő borjúhús annyira meghatotta őket, hogy a végén csak ketten tartottak ki eredeti elképzeléseik mellett, miszerint semmilyen körülmények között nem esznek húst.
Az idő kegyes volt hozzánk, a szombati program vége után kezdett el csepegni az eső. Így addig nyugodtan birtokba vehettük a kertet.
A pénteki menünkben tehát a spárga és a borjú dominált. Készítettünk belőlük habot, előétel gyanánt, konfitáltunk egy kevés húst, hogy sajtlasagne-val megehessük, majd zárásként jött a meglepően finom spárgafagylalt.
Másnap egy mascarponetortát sütöttek a séftanoncaink, némi lime-mal megbolondítva, majd én vettem kezelésbe a csapatot, hogy a Zsolt által készített grill ebédünkhöz kenyérféléket készítsünk.
Készült grissini meg fokhagymás lepény.
Aztán a grillen készült húsokat, zöldségeket komótosan megettük, a nagymama befűtött sparheltja mellett. Bolond egy május ez a mostani.
Jó hétvégénk volt. Nosztalgikus, számvetős, kellemes.
