Terka, a Hős

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki ki nem állhatta a zöldségeket. Hány, de hány anyuka kezdhetne neki így a saját gyerekéről szóló mesének….

Én azt kell, hogy mondjam szerencsés vagyok, a Nők – kis anyai rásegítéssel  – hamar rájöttek a zöldekben rejlő szépségekre. Olyannyira, hogy Zsófit a Rosinante konyhája mögötti fűszerkerttől már el kellett tiltani, mert félő volt, hogy a vendégeknek nem jut petrezselyem.

De térjünk csak vissza a címben szereplő Terkára. Terka mamája nem ilyen szerencsés, mert egy édesszájú, madárcsontú szőke lánnyal van megáldva. Így aztán hiába kelletik magukat a tányéron a szebbnél szebb zöldségek, Terka feléjük sem néz, csak ábrándozik a cukros csodákról.

Ám egyszer anyuka gondol egy nagyot és Terkával karöltve indul neki a csodákat és persze zöldségeket rejtő Piacnak. Itt aztán arcot és karaktert kap minden zöldség, sőt a kis szőke lánypalánta még egy hihetetlen mentőakcióban is részt vesz. S ahogy egy jó mesében lenni szokott, az eredmény sem marad el, Terka rákap a zöldségekre és boldogan kebelezi be azokat.

A mese kedves, könnyen érthető, egyértelmű üzenettel: a zöldségek finomak, különbözőek és kipróbálásra érdemesek! Ajánlom minden zöldségkerülő, anti-vega gyerekekkel élő szülőknek és mindenkinek, aki gasztromán utódokkal rendelkezik.

Azt mondjuk magam is látom mennyit számít, hogy a Nőkkel egész kis koruk óta együtt megyünk a piacra. Mennyivel egyszerűbb lenne egyedül lefutni, a magam ritmusában keringve gyűjteni, de felelősségem, hogy a lányaim mindent megegyenek, s egyszer jó háziasszonyokká cseperedjenek. Ehhez meg hozzátartozik az, hogy lássák honnan és mi kerül a lábasba és ne csak a végeredménnyel találják magukat szemközt. Talán épp ezért nem ütközik ellenállásba nálunk semmilyen zöldség, sőt.