A kenyér világnapja és az élelmezési világnap

Október tizenhatodika a kenyér világnapja és egyben élelmezési világnap is, amely felhívja a figyelmet az egyik legősibb élelmünk mellett az alapvető élelemhez való jogra, a nélkülözőkre, s az élelem felesleges pazarlására.

Bár a probléma globális, saját háztartásunk szintjén is elkezdhetünk munkálkodni azon, hogy minél kevesebb felhasználható élelem kerüljön a kukánkba. Én már évek óta azon vagyok, hogy semmi hasznos ne kössön ki a kukánkba. A szelektív szemétszállítás bevezetése óta ezt még tudatosabban művelem.

A leválogatott papír, műanyag és fém mellett a felhasznált élelmiszereknél mindig figyelek a megvásárolt mennyiségre, tudatosan tervezem a menüket, kerülöm az impulzusvásárlást, a maradékokat felhasználom, bizonyos fogások új és új értelmet nyerhetnek, így születhet az előző napi krumplipüré a másnapi krumplis kenyérbe, a felesleges bolognai szósz töltelékké nemesedhet.

Fontos, hogy csak a tartós élelmiszerekből tartok nagyobb mennyiséget, a friss, romlandó áruból mindig a fogyasztásunknak megfelelő mennyiséget tartom itthon. Inkább lefutok valamiért, minthogy ránk rohadjon. Ez nem smucigság, pusztán nem szeretem pazarolni azt, ami végesen áll rendelkezésemre, se ez nem csak a pénz, hanem – globális szinten – az élelmiszer is.

A Nők számára is kiskoruk óta evidens, hogy ami a tányérjukra kerül az legjobb, ha bennük tűnik el. Nem ülnek lógó orral a nemízlik salátafőzelék felett, de odafigyelek arra, hogy a normál mennyiségű ebédjük, vacsorájuk bennük kössön ki. Nem is nagyon fordul elő, hogy bármit is a kukába kotornának, a csontokon kívül.

A nap megünneplését kezdhetitek egy tisztes konyhagazdálkodási önvizsgálattal, s utána süthettek egy jóféle kenyeret.