Artesano
Kedden, a szokásos havi ikresanyás találkozón az Artesano-ban gyűltünk össze. A mostanában szokásos 30 fő helyett csupán heten ültünk az asztalnál, ami már lassan két éve nem fordult velünk elő.
A családias vacsora nagyon kellemes hangulatban telt. Jómagam sangriával alapoztam, majd folytattam egy ajo blancoval, majd kértem egy ibériai tálat, és egy flannal zártam a sort. A leves hibátlan volt. Érett áfonyaszemek hangsúlyozták a krémesen lágy leves fokhagyma ízét, miközben minden kanálnál döbbenten figyeltem hogyan folyik el a számban ez a lágy, selymesen homogén étel.
Az ibériai tállal biztosra mentem, hiszen már többször volt szerencsém ehhez az ételhez és tudtam, hogy mit kapok.
A többieknél a rendelés eredményeként asztalra kerülő ételek már nem mutattak ilyen egyenletes, jó minőséget. Az egyik anyukának sikerült belenyúlnia két mirelitből készített fogásba, a másik vacsorapartnerünk meg a halat nem találta elég ízletesnek.
A desszertnek kért flan szintén hibátlan volt, bár én ennél a fogásnál is biztosra mentem. A tejkaramellel kínált flan jó zárása volt az estének.
Úgy tűnik, hogy az étteremnek oda kéne figyelni az általuk kínált konyhában járatlan vendégekre. Meg arra, hogy minél kevesebb mirelit étel kerüljön az étlapjukra.
Ez van.
