Kakaós, epres szelet, kardamomos morzsával

A napokban hazajött velem egy bő kilónyi eper. A javát frissiben megettük, de egy tisztes mennyiség megmaradt. Nem szerettem volna, ha az enyészeté lenne, így gyorsan készítettem egy kis tésztát, s ráültettem az epreket.

Kakaós, epres szelet, kardamomos morzsával

30 dkg eper

Kakaós tészta:

5 dkg vaj

6 dkg cukor

1 tojásfehérje

10 dkg rétesliszt

2 dkg holland kakaópor

0,7 dl tej

1 kk sütőpor

Morzsa:

2,5 dkg vaj

2 kk őrölt kardamom

4 dkg cukor

5 dkg finom liszt

A morzsához egy tálba öntöm a lisztet, hozzáadom a cukrot és a fűszert, majd finoman elmorzsolom. Az epreket megmosom, lecsumázom és negyedelem. A kakaós tésztához a liszthez hozzáadom a cukrot, a kakaót és a sütőport, majd a vajjal együtt elmorzsolom. Ezután hozzáadom a fehérjét és a tejet és egy villával (ami ebben az esetben praktikusabb a habverőnél) alaposan összekavarom. Egy őzgerincet sütőpapírral kibélelek és abba belesimítom a tésztát. Alaposan megpakolom eperrel, végezetül egy kanál segítségével egyenletesen elosztom rajta a kardamomos morzsát.

180 fokra előmelegített sütőbe tolom és nagyjából 30-35 percig sütöm.

Tipp: A recepetekhez megadott sütési idő mindig csak hozzávetőleges, lévén, hogy a sütési idő hosszát ezer és ezer tényező befolyásolhatja, a tepsi vastagságától, a sütő minőségéig. Épp ezért, soha nem szabad vakon megbízni ezekben az előre megadott időintervallumokban, mert a szerző legnagyobb jó szándéka mellett sem tudja meghatározni, hogy  nálatok mennyi idő alatt készül el – az adott körülmények között – a sütemény, tészta, hús, bármi.

Épp ezért, érdemes mindig figyelni az épp készülő ételt. A kekszeknél jó mérce az, ha már a sütemény alja is kezd megszínesedni (feltéve, ha nem egy alulról mindent leégető remek, téglával úgy ahogy helyrebillentett Karanccsal van dolgunk ), a húsoknál nem ördögtől való dolog a húshőmérő használata. A gyakorlat és a villa akadálytalan átjutása, a felzubogó lé léte vagy nem léte egy gyakorlott háziasszony számára épp elég beszédes, gyakorlat híján viszont tényleg érdemes egy hőmérőt beszerezni.

A piskóták, kevert sütemények kapcsán tipikus és teljes mértékben megbízható módszer a tűpróba. Ehhez semmilyen extra eszközre nincs szükség. Jó lehet egy fogpiszkáló, egy grillezéshez használatos bambuszpálca, de például anya egy viseletes alumínium kötőtű segítségével állapítja meg – már vagy 40 éve -, hogy megsüt-e a tészta. Ennél a módszernél akkor vehetjük biztosra, hogy készen van a süteményünk, s hogy biztosan átsült, ha a tésztába szúrt, majd onnan óvatosan kihúzott tűn semmilyen ragadós tésztamaradvány sincs.

A piskóták esetében persze ez nem ilyen egyszerű. Míg a kevert tészták lelkesedését nem töri annyira derékba, ha rájuk nyitják a sütőt, a piskóták a vegzálásra meglehetősen rosszul reagálnak. Így aztán valamilyen minimális gyakorlat szükséges ahhoz, hogy tudjuk mi az az eltelt idő, ami után úgy ellenőrizhetjük a piskótánkat, hogy az nem veszi rossz néven és sértődve nem szalonnásodik-e meg.

A kelt tésztánál meg aztán még macerásabb a dolog. Ott egészen addig nem érdemes kísérletezni, amíg a tészta felülete meg nem színesedik. Szerencsére az utóbbi évtizedekben gyártott sütők már üvegezettek, aminek minden kelt tésztás projektnél hálát is adok az Úrnak.

Anya még egy ilyen sütőben készítette gyerekkorom finomságait