Az igazi olasz érzés

Nyertem.

A barátaim már tudják, hogy nyerésben úgy húszezer forintig nagyon jó vagyok. Rendszeresen kisorsolnak, hol Cd-t, mozijegyet, poharat, bögrét kapok ajándékba. Anno a Love Actually vip vetítésén még sálat és sapkát is sikerült szereznem (igaz sosem hordtam, mert a sapka fertelmesen állt, a sál meg olyan vastag és hosszú volt, hogy esélytelen volt szalonképesen magamra csavarni és örök klausztrofóbiám volt benne).

Így aztán nem ért váratlanul, a múltheti mél, ami arról tájékoztatott, hogy tízezer forint értékben Lavazza kávét nyertem. Ami viszont meglepett és felülmúlta várakozásaimat, az a nyereményt kisorsoló cég kedvessége és a kávém minősége volt.

Először is nem akármilyen kávéról van szó. Lavazza…és patronos. No, igen. Itt meg is állhatunk néhány szóra. A patronos kávéval kapcsolatban voltak averzióim. Valahogy félek tőle, hogy dobozízű, vagy hogy jól beszerzem a speciális kávégépet, aztán hipp-hopp kivonják a forgalomból a belevaló patront, én meg ott állok megfürödve.

Mikor megtudtam, hogy patronos kávét nyertem, azon agyaltam, hogy hogyan fogom átkonvertálni a beltartalmát a mi kis kotyogósunkra.

Erre most itt pompázik a konyhámban egy szuper kis masina, amibe az ember ügyesen belekattintja a kapszulácskát, kellő nyomással átlövi rajta a vizet és olyan, de olyan krémes, olasz presszókat idéző csodát kap…utána az ember fogja és mégjobban felpörgeti a masinát, majd a túlnyomást beleereszti egy bögre tejbe. A két folyadékot ötvözi, kényelmesen elhever egy fotelben és elhiszi, hogy az élet szép.

(A gépet az ajándékkapszulák felhasználására és magát az ajándékot az Aygor Lavazza Hungary-nak köszönhetem.)