Az orosz konyha
“Az orosz konyhával való első benyomásaim nem nevezhetők rózsásnak. Alig tízéves lehettem, amikor apám merő jószándékból és nagyvonalúságból elvitt minket vacsorázni az Orosz kultúra házába. A vacsorára már nem emlékszem, de az utána jövő néhány nap kínszenvedései kristálytisztán az emlékezetembe vésődtek. Apám vasgyomra átvészelte az orosz vihart, mi azonban anyámmal napokig egy adott útvonalon közlekedtünk az ágyunk és a fürdőszoba között.
Talán ennek az eseménynek is köze lehet hozzá, hogy életem ezt követő közel 25 esztendejében csak egyetlen rövidke vendégszerep erejéig jelent meg az orosz konyha. Ám tavaly tavasszal megtört a jég, mikor Nyíri Sándor, alias Szása kalauzolásával betekintést nyertem az orosz paraszti konyha világába, ami mennyiségeivel ugyan megrémített, de egyszerűségével nagyon megfogott, s kíváncsivá tett. Rég éreztem már ezt a fajta érdeklődést, mikor az ember egyszerre szeretne valami nagy egész tudója lenni. Most ezzel az orosz gasztronómiával valahogy így vagyok.
Talán az én nemzedékem az utolsó, akiben még ottragadt az ellenállás tüskéje, a dafke nem tudás-ba, mint forradalomba vetett hit, de rá kellett jönnöm, hogy az általunk annyira utált rezsim, nyelv és az összes politikai hordalék ellenére az orosz konyha megérdemli a figyelmet.”
Épp ezért írtam egy kis összefoglalót az orosz konyháról, ami a Mindmegette oldalán olvasható.

Ez pedig a szirnyiki, az egyik legkedvesebb orosz desszertem.
Szirnyiki
50 dkg félzsíros túró
15 dkg finomliszt
1 tojás
1 bő csipet só
4 dkg vaníliás cukor
4 dkg cukor
1 citrom héja
5 dkg vaj
A túrót szitán áttöröm, összekeverem a liszttel, cukorral, sóval. Hozzáreszelem a citrom héját beleütöm a tojást, majd az egészet egy villával homogén tésztává keverem.
Negyedórát hagyom állni, majd egy serpenyőben a vaj felét felolvasztom. Vizes kézzel gombócot formálok a tésztából, s a tenyerem közt vékony koronggá egyengetem, végül a közepes lángon sercegő vajba teszem. Még négy korongot készítek, majd aranybarnára sütöm őket. Ha kész, akkor jöhet a következő adag. Nagyjából a második eresztés után a maradék vajat is felolvasztom és a hátralévő tésztát ebben sütöm ki.
Azon melegiben porcukorral megszórva, tejföllel kínálom.







De még hogy megérdemli az orosz konyha a figyelmet! ;-))
De jó, hogy bekukkantottam Hozzád, a gyerek vetetett velem fél kiló túrót a hétvégén (de legalább jóféle Garabonciásat), ez a sült túróbombóc most annyira megtetszett, hogy ez lesz vacsira!
Hova járnak, ha nem titok? (Biztos nem oda, ahova mi, mert akkor már kiszúrtalak volna titeket…)
Látom, már a Nők is oskolások…