N28 Wine and Kitchen – új hangon szól a borbár
Tavaly nyáron jártunk először az N28-ban. A borász tulajdonosok által életre hívott bár nagyon jól debütált, a borok szép ívet adtak, amihez a mediterrán konyha ügyesen igazodott. Az N28 azóta bejáratott, elismert tagja lett a Nagymező utca gasztronómiai világának, belakta a tereit és mostanra megtalálta a saját hangját. A borok maradtak, a konyhai koncepció módosult. A mediterrán jelleget felváltotta a magyar konyha, amely harmonikusabban, ösztönösebben illeszkedik a helyi borok hangulatához, szebben összecseng azokkal. Az összhanghoz persze nem csak a bor-étel párok csiszolódása, csiszolgatása tett hozzá sokat, hanem az is, hogy a most regnáló vendéglátós csapat régóta együtt dolgozik, és nem csak a szakmájukat, hanem egymást is remekül ismerik.
Ez meg is mutatkozott a mostani borest során, ahol Lisztes Ivett sommelier felvetésével érkeztek a borok és Nagy Szabolcs fogásai. Az ív töretlen volt, a könnyed felvezetéstől a rafinált lezárásig, minden fogásban volt valami plusz, de semmi testidegen, csak csupa apró figyelmesség, extravagáns finomság. A hazai borok széles választékának alapját a tulajdonosi körben található két borász, Barta Károly és Szentesi József tételei adják, de számos más, hazai és külföldi kis tételes borral is találkozhatunk a N28 kínálatában.
A korábban bezárt Fricska csapatának újfajta szemlélete mellett a borok másképp mutatkoznak, a magyar gasztronómia szép teret ad a gazdag italválasztéknak. Nagy Szabolcs éttermi koncepciója a szezonalitásra, a kompromisszummentes minőségre, a tiszta, sallangmentes ízekre épül. A bölcsen szerkesztett étlapra felkerülő fogásoknál szempont a fenntarthatóság is, a konyha a bekerülő alapanyagok teljes felhasználásával kívánja tovább csökkenteni az ökológiai lábnyomát és felelős vendéglátóhelyként megtenni mindazt, ami a dédszüleink idejében még teljesen egyértelmű volt: pazarlás nélkül, megbecsülve az étel értékét, kihozni minden alapanyagból a lehető legtöbbet.
A vacsora során is igazi nagy klasszikusokkal találkozhattunk: a parmezánnal tökéletesen működő velős csont hibátlan volt.
A roston sült hízott kacsamáj prímán érezte magát a kaliforniai paprikával és kápia paprikával gazdagított lecsó mellett, a szentesi gyöngyös pedig helyben készült ravioliban került a színünk elé.
Míg mangalicatarját árpagyöngy és répatextúrák kísérték. A desszert ugyancsak szerethető és izgalmas volt: a hazai sütőtökből készített crème brûlée visszafogottan édes volt, az ügyesen karamellizált cukorréteg pont úgy roppant, ahogy kell és a tetején a házi mákfagylalt pedig valóban mindent vitt. A zárásként kínált szamorodnival pont azt a lágy, szerethető édességet hagyták maguk után lecsengeni, ami egy jó vacsora és egy kitűnő desszert sajátja.
Az N28 meg tudott újulni. Nem csak ígéretek és szavak szintjén kínálnak mást: az élmény valóban újszerű, a mostani étlap fogásai mellett a borok új dimenzióba léptek, gazdagabb, teltebb árnyalatokra tettek szert, értelmezésüket a konyha jól szolgálja, szép kiegészítői egymásnak. Ahogy mondani szokás: megvan a kémia.
