Aranylétrás könyvek – irodalmi bonbonok, aranypapírba csomagolva

Az irodalmi klasszikusok iránti lelkesedésünket és nyitottságunkat sok esetben az iskola rendesen helyben hagyja. A kötelezőkkel megszűnik a felfedezés öröme, a lehetőséggel élés szabadsága, hogy mi magunk döntsük el az otthoni könyvszekrények előtt állva, a könyvtárakban kutatva vagy a könyvesboltokban bolyongva, hogy mi szólít meg, mi villan fel, mi keresi a figyelmünket.

A klasszikusok kicsit lehorgasztják a fejüket, régi kötéseikben szürkén elszomorodnak, az antikváriumokba száműzve várják az elszántakat, vagy, ha kedvező a széljárás és találnak valakit, aki hisz bennünk, akkor új életre kelnek és megújulva, megszépülve veszik fel a versenyt egy új olvasógeneráció figyelméért vagy kábítják el újra a már meglévő rajongóikat.

Az Aranylétrás könyvek kapcsán is ezt érzem, ahogy maga a könyv megrázza magát és harcba indul. Nem a feledés homályába süllyed, mint Zafónnál az Elfeledett Könyvek Temetőjének lakói, hanem élénken él, hiszen mondanivalója egyetemleges és időtlen. Legyen szó Szerb Antalról (akit a köznevelés amúgy is méltatlanul száműz újra és újra az őt megillető, általa is megénekelt magyar Parnasszusról), vagy Rejtő Jenőről (akit bár számtalan pesti legenda tart életben és generációk számára hozta meg az olvasás iránti elköteleződést, mégis ugyancsak kívül rekedt a magyar írók klasszikus körén). Esetleg Virgina Woolfról, akit a magyar olvasók legújabb generációi talán Cunningham csodás könyvéből, Az órákból ismerhettek meg vagy Sally Potter Orlandója után kaphattak kedvet hozzá.

Kivételt talán csak a sorozat legfrissebb tagja képez, A kis herceg, amely örök igazságával az agyunkba és a szívünkbe ég már akkor is, amikor még nem is olvastuk. Talán pont ezért van szükségünk erre a megnyugtatóan szép, igényes kiadványra, hogy azt a kincset, amit Antoine de Saint-Exupéry ránk hagyott, méltó formában őrizhessük tovább.

Minden egyes Aranylétrás könyvért hálás vagyok. Nem csak azért, mert az esztétikuma messze túlmutat a megszokotton és az igényesség a kötet egészén, az anyaghasználattól, az elkészítés módján át, a lektorált szövegig mindenütt érződik, hanem mert olyan új perspektívákat kínál – a gyakorlott olvasóknak is – amelyre sokszor ritkán adatik lehetőségünk. Minőségével minőséget teremt, lehetőséget egy magasabb szintű olvasásélmény megélésére, ahol nem csak a szöveg keltette érzetek, a történet, az író stílusa adja meg a hangulatot, hanem amelyhez mi is igyekszünk azt a teret, időt és környezetet megteremteni, ahol a varázslat méltóképp megszülethet.

„Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (…). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.”