Che Che, nemburger

Első körben csak poénnak éreztem ezt a kitételt, ahogy elnéztem a foodtruck oldalán sorjázó – nagyon szemléletes – ábrákat, de aztán rájöttem, hogy a Che Che valóban nem burger, szendvics-élmény a javából, de egy egészen más ligában játszó szendvicsé, mint a klasszikus burgerek.

A Che Che nem új a városban, már évek óta jelen vannak Pesten és Budán (és most már Tihanyban is). A hamburgerláz közepén nyitott nemburgerező lényege az egyedi zsemlékben és a darált húsból készített pogácsa helyett kínált bélszínben/csirkemellfilében/füstölt lazacban rejlik. Itt nincs játék az összeállítással, itt van a színhús, az adott hangulatú szendvics összetevői, a tetemes mennyiségű szósz és a zsemle, ami meglepően nagy, meglepően roppanós és mégis összeharapható, nem kemény, azaz pont úgy viselkedik, mint a klasszikus burgerzsömle, leszámítva, hogy ízében, konzisztenciájában és kinézetében teljesen más (engem legjobban a pljeskavicához készített lepényre emlékeztet).

Na, ezért sem burger a nemburger.

A nemburgerek világa meglehetősen gazdag, a jól megválogatott alapanyagok, az origót képező húsok, a füstölt lazac, a kecskesajt vagy épp a szejtán köré szépen és nagyon logikusan épülnek fel a szendvicsek, egyik esetében sincs hiányérzetünk, valóban egy teljes, komplett fogást komponáltak bele a kenyerekbe.

A szendvicsek mellé kérhetünk frissen sült krumplit vagy édeskrumplit, ezen kívül erősen javasolt kipróbálni a magyaros szószt, közösben belefér még szendvicseinkhez egy coleslaw saláta is, és akkor még nem ejtettünk szót a házi limonádéról.

A Che Che Steakburger feltétlen megér egy próbát, a testes szendvicsnél nincs fojtogató kenyér-hatás, a steakburger sokkal inkább egy teljes fogás streetfoodra értelmezett változata, ami valóban képes megajándékozni a teljes ebéd élményével. Ha pedig úgy éreznénk, hogy sikerült többet ennünk a kelleténél, akkor egy jóféle, a Városmajort is magában rejtő sétával ellentételezhetjük a nemburgereket.