You are here: Home > Könyvről > Papp Diána: A vasárnap délutánok lélektana

Papp Diána: A vasárnap délutánok lélektana

Papp Diával jó néhány éve ismerjük egymást, és bár élőszóban is nagyon szórakoztató, bevallom meglepett, hogy milyen flottul, mekkora rutinnal és egyenletes tempót tartva ír. A vasárnap délutánok lélektana első ránézésre az év strandkönyve lehetne, de ennél azért jóval többre vállalkozik, meg mer mutatni valami olyat, amit sokszor legszívesebben a szőnyeg alá söpörnénk, és mer olyan végkifejletben gondolkodni, amellyel nem feltétel fog minden olvasója egyetérteni (én se), de ettől se a szerző, se a könyv, se a főszereplő nem válik ellenszenvessé.

papp_v

A helyszín adott, a mindent kitisztító, energiával feltöltő dél-olasz vidék, amely magán hordozza már az észak-olaszok által olyannyira megvetett zabolázatlanságot, ahol nyíltan lehet szeretni az életet, ahol nyolcvan felett is van joga az embernek önfeledten táncolni.

Ebbe az önmegvalósítás paradicsomába érkezik a frissen elvált, kicsit túlkontrollált negyvenes Zsuzsa, aki egy évet ad magának az életéből, hogy rájöjjön végérvényesen eltolta-e, van-e lehetősége az újrakezdésre, van-e egy negyvenes nő számára még olyan, hogy újrakezdés.

Zsuzsa leírásai és levelei nagyon szép egységben vezetnek végig múlton és jelenen, a történetből több női sors bomlik ki, egymásra épülő, egymásra reflektáló történetek ezek, amelyeken keresztül megérthetjük, hogy hogyan jutott el főhősünk élete egyik legnagyobb döntéséhez.

Természetesen ehhez ott ring a tengeren a naplementében játszó horizont, kapjuk Caprit, aperolozunk, affogatót kortyolunk, és bár a napsütés és a dolce vita mellett elhalványodnak a hétköznapok problémái, de maguktól azért meg nem oldódnak, a belső utak végigjárása mellett aktívan dolgozni kell azon, hogy valami megváltozzék, vagy épp a helyére kerüljön.

Papp Dia regényét jó szívvel ajánlom a magam, azaz Zsuzsa korosztályának, a saját gyerekeim, avagy a nagykamaszok korosztályának (feltéve, ha szeretnének valamit megérteni a szüleik problémáiból vagy csak felvérteződnének egy kicsit a jövőjükre nézvést), ajánlom azoknak, akik pont olyan italománok mint én vagy – sejthetően – Dia, és azoknak is, akik még nem merészkedtek Toszkána északi csücskeinél délebbre.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.