Indian Palate

Nem tudom, mikor kezdődött. Talán az összeköltözésünk előtt mehettünk el egy indiai étterembe, talán utána, de tény és való, hogy mióta – lassan 20 éve – együtt élünk, azóta az indiai gasztronómia afféle közös szenvedélyünk. Ennek egy időben a konyhámon is erős lenyomata volt, Ildi barátnőm sokszor jött hozzánk azzal, hogy már a földszinten érezte: curry lesz.

Aztán ez a nagy nekibuzdulás kicsit alábbhagyott, maradtak a rendre megírandó edukációs anyagok, meg néhány olyan hatalmas kedvenc, amit vakon is bármikor elkészítek, és fixen learatom vele az összes babért.

Éppen ezért váratlan örömként ért a meghívás, hogy nézzem meg, kóstoljam, teszteljem a város egyik legújabb, ígéretes indiai éttermét a Indian Palate éttermet. Már a meghíváskor kicsit olyan érzésem volt, mintha egy régi ismerős intene rám a múltból, és ez az érzés csak fokozódott, amikor megérkeztünk. Az elegáns környezet, a mindent körülölelő fűszerillat, és a feloldódást oly könnyűvé tevő szitárzene egyszerre ontotta rám ennek a konyhának a fájó hiányát, és győzött meg arról, hogy igen, nekem most erre van szükségem, és jó helyen vagyok.

Ez az est során többször bebizonyosodott.

Az Indian Palate egy sajátos rendszer szerint működik, egyfajta hibrid all you can eat módszert alkalmaz, amely a jelen állapotban igazán áldásos megoldás, plusz jól szemlélteti azt a gasztronómiai gazdagságot és étkezési módot, amit az európai rendbe kényszerített indiai éttermek esetében szinte lehetetlen megélni.

A vacsoránk egy hatalmas tálcára fér rá. A tálcán előre meghatározott számú edény található, valamint hely a friss kenyérnek. A tálca minden alkotóelemét az étlapról választhatjuk ki. Jön velünk egy előétel (ezt külön tálalják), majd a főételek közül kettő, egy lencsés fogás, egy joghurtos fogás, rizs és friss lepénykenyér, desszert, valamint innivaló. A rendszer elsőre furcsa, de tökéletesen működőképes. Aki kicsit járatos az indiai konyhában, az hamar felveszi a fonalat, aki meg nem, azt a helyes és tettre kész személyzet navigálja végig a döntések egész során.

A magam részéről az étlap kézhezvételekor tudtam, hogy mit fogok vacsorázni. A kis edényeket a kedvenceimmel töltöttem fel. Pontosabban előételnek kértem egy Paneer Tikkát. Ez házi friss sajtot takart, amit indiai fűszeres joghurtban marináltak, majd meggrilleztek. A fűszeres sajt mellé papadum (ropogós indiai lapkenyér, leginkább chipsre emlékeztet) érkezett sok-sok friss zöldséggel, valamint mentás-fűszeres joghurt, amibe a falatokat mártogathattuk. A férjem – aki gyakorlott tesztelő – a másik előételt választotta, így a kesudiós pácban érlelt csirke Tikkát is megkóstoltam. Mindkettő jól fűszerezett, kellemes, laza és visszafogott bevezetés volt az indiai konyhaművészetbe.

Az előétel után képzeletben – és rendelés útján – megtöltöttük a tálcánk tálkáit. Itt már felmerült a kérdés, hogy európai mértékkel vagy indiai módon csípősen kérjük-e a fogásokat, de mivel gyakorlottak és mérhetetlen bevállalósak vagyunk, így az indiai irányt választottuk. Én biztos fedezékből tárgyaltam, mivel az indiai gasztronómia nőiesebb, lágyabb tételeit vettem sorra, és a mangó lassiban bízva tudtam, hogy kisebb chili-vészeken is könnyedén felülemelkedem.

A tálcámra igazán impozáns választék került. Alaptételként érkezett egy omlós bárányragu, azaz Lamb Korma, aminek a krémességét javarészt a kesudió adta, a húshoz oly jól passzoló édességet pedig a szószban rejtező szárított gyümölcsök biztosították. A második tálkába Chicken Tikka Masala került, ami azért érdekes, mert ez az étel az angoloknak köszönheti a létét, nem klasszikus értelemben vett indiai fogás, de ha egy angolt az ember az utcán leszólít, fix, hogy ez az első indiai étel, ami eszébe jut. Állítólag bangladesi szakácsok alkották, kicsit az európai ízlésre hangolva, de bárhogy is legyen, a Chicken Tikka Masala sikere töretlen. A fogás nem más, mint a klasszikus fűszeres joghurtban pácolt, tandoorban készített tandoori csirke húsa paradicsomos, zöldséges szószban. A hús értelemszerűen végtelenül omlós, és a pácolásnak köszönhetően ízes, a szósz ezt az élményt csak tovább fokozza.

Harmadik tálkámat dahl töltötte meg. Lencse. Az indiai gasztronómia egyik omegája. Nem véletlen, a dahl remek fogás, elkészítésének számos módja ismert. Alapanyagai is változatosak, én most fekete lencsét kértem, amit paradicsomszószban főztek. Lágy fűszerezésű, nagyon jó állagú fogás kerekedett belőle. A ragukhoz dukált némi rizs is, így itt szintén el kellett döntenem, hogy a négyféle változat közül melyiket válasszam. Mivel úgy okoskodtam, hogy már a ragukkal bőven meglesz a kellő mennyiségű hús a vacsorámhoz, így vega, zöldséges rizst választottam, valamint a kenyerek közül a fokhagymával alaposan megszórt naan-t, ami nélkül szerintem elképzelhetetlen egy indiai vacsora.

Az intenzív ízek, a kis tálkákban lévő fogások élvezetéhez elengedhetetlen egy olyan, kvázi semleges tétel, ami segít kicsit elkülöníteni ezeket az önmagukban teljes, kerek és rendkívül összetett fűszerezésű ételeket. Ehhez jött jól a következő tál tartalma: raita, azaz friss joghurt segített lecsillapítani a fűszeres kedélyeket, és adott lehetőséget minden alkalommal, hogy újra, tiszta lappal kezdjük a kóstolást. Persze ez sem csak úgy került elénk, hanem választhattunk, hogy uborkás, vagy csicseriborsó lisztből készített apró golyókkal gazdagított joghurtot szeretnénk-e.

Innen egyszerű út vezetett a tálca megtöltéséhez, hiszen már csak egy desszertet és egy italt kellett hozzáadni. A desszert könnyű volt, a gulab jamun szintén régi kedvencem a kulfi, azaz az indiai parfé mellett, így biztos befutó volt. A leginkább a rum baba-ra emlékeztető, szirupos tésztagolyóbis után az ember már nem kérdez, hanem a boldog elégedettség vesz rajta erőt.

Ez most sem volt másként. A hibátlan, ízletes főfogások, a melléjük kínált köretek, az ellenállhatatlan naan, a hibátlan, sűrű, nem túl édes, de pont jól mangó lassi már önmagában a teljesség élményével adományozott meg, amihez a gulab jamun extra tételként járul hozzá.

Az Indian Palate remek hely. Remek azoknak, akik – mint mi – régi ismerősként ölelik keblükre az indiai gasztronómiát, és ideális azoknak is, akik szeretnének megismerkedni a minőségi indiai ételekkel, de nem tudják, hogy hol induljanak el. A koncepció jó, bár elvileg all you can eat, azaz ha egy-egy tálkából elfogy a muníció, akkor azt térítésmentesen újratöltik, de eleve akkorák az adagok, és akkor a a tálca, hogy ezt csak valóban éhes vagy egyenesen kiéhezett egyének esetében tudom elképzelni.

A személyzet segítőkész, az étlap leírása részletes és hasznos. Érdemes az élő zenére időzíteni a foglalást, nagyon kellemes szitárzene mellett kóstolni, ízlelni azt a fűszeres, gazdag csodát, amivel India itt most minket elkápráztat.