You are here: Home > Könyvről > Gasztrokönyvek nyárra

Gasztrokönyvek nyárra

Ez a nyár sem múlik el remek gasztrokönyvek nélkül, amelyek közül most hármat ajánlanék. Ebből kettő szakácskönyv, de nem pusztán az, inkább afféle életmódváltáshoz kapcsolható segédlet, a harmadik pedig egy remek, nagyon szórakoztató könyv civileknek és szakmabelieknek arról, hogy mit is jelent az, ha valaki a borok oltárán áldozza fel az életét és sommelier lesz.

Rubin Eszter: Hisztamin intolerancia szakácskönyv

könyv3Eszter nem ma kezdte a gasztroszakmát, én még blogger körökből ismerem, bár sokaknak inkább szépirodalmi alkotásaival, színpadra vitt művével, a Barhesszel vált ismerőssé. Most a két tudás egyesül ebben a könyvben, amely Eszter személyes kálváriájának szülötte. Az újkori civilizációs betegségekre még teljességgel felkészületlen magyar egészségügyben utat kereső Eszter utazása ez a könyv, amely megmutatja, hogy táplálkozással, az alapanyagok gondos megválasztásával hogyan lehetünk gyógyítói a szervezetünknek, hogyan kereshetjük meg a bajok forrását, ahelyett, hogy hagynánk, hogy egyesek a tünetek kezelésével próbáljanak felülemelkedni a lelkiismereti problémákon. Eszter receptjei mellett a hozzáállása, a rövid, de tartalmas bevezetőben lévő tételmondatai sokak számára válhatnak iránymutatóvá, akik régóta keresik az okát különféle panaszaiknak, amelyeket eddig – a szokott módszerek mentén – nem bírtak feltárni. Javasolt a könyvet gondosan forgatni, Eszter előírásait betartani, s megfigyelni azt, hogy gyógyszereken kívül mi mindennel kezelhetjük, gyógyíthatjuk, tehermentesíthetjük a szervezetünket.

Flexiteriánus étrend

könyv1Évek óta visszatérő téma, lassan afféle gumicsont, hogy a világ túlzottan húsfogyasztóvá vált. Ennek örömére a korábban is gond nélkül szektásodó, egymásra acsarkodó társadalom újabb okot talált az egymásra mutogatásra. A húsfogyasztást azonban nem csak úgy lehet elképzelni, hogy minden áldott nap asztalra kerül legalább két rántott szelet, hanem érdemes feltételezni és elfogadni azt, hogy vannak tudatos húsfogyasztók, akik nem a mennyiséget, hanem a minőséget, a húsnak, állati eredetű termékeknek a szervezetben betöltött szerepének okán fogyasztanak ilyen alapanyagokat. Tudatosan. Mértékkel. Én is ebbe a csoportba tartozom, nálam szezonális vegetáriánus lét alakul ki nyaranta, ősszel-télen több húst készítek – mert így kívánjuk, és odafigyelek arra, hogy a növésben lévő lányaim számára mit teszek a terítékre (nem, nem hiszek a teljesen növényi alapú táplálkozásban). Ennek a létformának is van neve, ez a flexiteriánus táplálkozás, amely növényi alapon képzeli el az étkezést, de nem zárkózik el az állati alapanyagoktól, helyén tudja kezelni, megtalálva azt az egyensúlyt, ami számára ideális. Ennek az életmódnak vannak született követői, és vannak olyanok, akik esetében döntés, hogy ebbe az irányba mozdulva válnak egészség- és környezettudatosabbá. Ehhez az irányváltáshoz ad jó alapot a HVG könyvek új, gazdagon illusztrált kiadványa, amelyben gondos szedetben mutatják meg, hogy miként lehet a húsalapú táplálkozásnál könnyebb, egészségesebb módon, mindent fogyasztva étkezni.

Bianca Bosker: Dugódili

könyv2Bevallom őszintén: ettől a könyvtől kicsit tartottam. Nagyon vastagnak tűnt, nagyon szakmainak, nagyon száraznak. Aztán felütöttem, és azóta – amikor csak akadt egy kis szabadidőm – olvastam. Na jó, szombaton egész nap ezt olvastam. Bianca Bosker könyve ugyanis zseniális. És nem csak szakmabelieknek szól, sőt főleg nem nekik szól, hanem azoknak akik mindig szerették volna tudni, hogy én meg a hozzám hasonló gasztrofanatikusok mi a fenének áradozunk egy borról, miért megyünk ilyen eseményekre, miért maradunk a végén javarészt józanok, és miért tartjuk magunkat mérhetetlenül laikusnak a borszakértő kollégákhoz és a sommelier-ekhez képest. Bianca Dante borpoklába ereszkedik alá, számos borissza Vergilius mutatja számára az utat, amelyet nagyon élvezetes, laza, könnyed, de korántsem felszínes stílusban ír meg. Mondatai közt ott bujkál a humor, a szakma iránti – egyre mélyülő – tisztelet és alázat, miközben megmarad az ördög ügyvédje, aki más kérdést sem tesz fel mint, hogy „Cui prodest?” azaz kinek éri meg ez a hatalmas felhajtás a bor körül. A könyv letehetetlen, „eteti” magát, akár még strandra is el tudom képzelni, egy könnyed, jól behűtött száraz fehérbor társaságában.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.