A valódi fagylalt élvezete, avagy a fagylalt valódi élvezete
Fagylaltozni élmény. Nem véletlen, hogy szinte mindenki őriz egy-egy gyerekkori fagylaltozós emléket, a fagylalt a nyárról, a szabadságról, a kötetlen boldogságról, a családról és a barátokról szól. Nekem is számtalan ilyen emlékem van, amikor apával nyolc gombócot ettünk a Royalban, amikor Edömér barátnőmmel együtt futottunk el a Kutorhoz, majd haza, mert ötven fillérről egy forintra emelkedett a fagylalt ára, vagy amikor a szokásos piacozás után betértünk a Fény utcai Auguszthoz és megkaptam a rizsfagylaltomat.
A fagylalt azóta is élmény. Luxuscikk, igazából nincs égető szükségünk rá, de milyen már az a nyár, amiből kimarad a választék előtt való toporgás, önmagunk szüntelen kérdezgetése, a fagylalt olvadási sebességének, a zsebünkben lapuló aprónak és a gyomorkapacitásunknak az összevetése, hogy mennyi az a fagylalt, ami még nem sok.
Az élményhez azonban hozzátartozik a minőség is. A fagylalt kínálta emlékek akkor az igaziak, ha valóban jó anyaggal dolgozunk, azaz olyan helyen választunk a pult előtt állva, ahol nem kényelmi termékek gyors összeöntésével születik – a fagylaltgép sebességétől függően – igen tempósan a hupikéktörpikék, ahogy ürül a tegnapi tégely. Hanem gondos odafigyeléssel, válogatott, minőségi alapanyagok hozzáadásával születnek – a cukrászdához méltó – tételek.
Hogy mit nevezünk méltónak, ez cukrász és cukrászda válogatja. Van, ahol az újdonság, a meglepő ízek, azok kombinációja adja az alapot, van, ahol pedig a klasszikusok életre hívása, minőségük további csiszolása az az irány, amit a cukrász választ.
Auguszt Ibolya és József ez utóbbi mellett tette le a voksát. Számukra nem a különleges alapanyagokkal való játék testesíti meg a fagylaltkészítés netovábbját, hanem a családi hagyományok folytatása, a megszeretett ízek továbbfejlesztése, finomítása adja a fejlődés lehetőségét. A pultban található tégelyek nem habosságukkal, csillogó bevonatukkal, vagy az épp beléjük döfött figurákkal hívják fel magukra a figyelmet, hanem azzal a szerénységgel várják a vendégeiket, amivel Auguszték maguk is hozzáállnak a cukrász szakmához.
Javaslom nem lebecsülni a vaníliát, a csokoládét, a puncsot, a rizst vagy épp a gyümölcsös, szorbet alapú fagylaltokat, náluk nem kívül, hanem belül található a lényeg. Az alapanyagok gondos megválasztása, az elkészítés folyamata, a fűszerekkel való óvatos játék teszi olyanná ezeket az ízeket, hogy az ember akkor sem tudja abbahagyni a kóstolást, amikor már egyértelműen túljutott a kapacitásain.
Ahhoz, hogy ezek az ízek valóban megkapják a nekik járó figyelmet, ahhoz pedig érdemes a kerthelyiség árnyas fái alatt megbújó asztalok egyikéhez letelepedve – a gombócokat kehelybe kérve – kóstolni, akár egyesével is, hogy a nyári melegben gyorsan olvadó alkotásokat a lehető legtovább élvezhessük valódi formájukban.
Idén lesz időnk itthon nyaralni, megszületett a lehetőség a lassabb, kicsit több odafigyeléssel való létezésre. Ezt akár kezdhetjük azzal, hogy ellátogatunk az Augusztba, és hagyjuk, hogy a minőségi, klasszikus fagylaltok elcsábítsanak minket.












