Pączki, a lengyel fánk

Lengyelországi túráimnak – közel negyven éve – egy biztos pontja mindig akad: a fánk. A helyiek könnyű, cukormázzal bevont, sokszor vaníliakrémmel, eperlekvárral töltött fánkjai ellenállhatatlanok, kóstolja bár az ember Zakopaneban, a Samantában, Krakkóban, a posztóházzal szemben, vagy Varsó bármelyik fánkozójában.

Éppen ezért idén úgy döntöttem, hogy itthon is elkészítem. Igaz nem kapott cukormázat és be se töltöttem (hogy a Nőknek ne legyen eleve elrendelve az ízesítés), de a tészta összetételét a lengyel blogok összehasonlító elemzése során átvettem, és igen, egy ízében, színében és állagában az emlékeimben élő fánkot sikerült alkotnom.

A siker a tányérokon is mérhető volt, a fél kiló lisztből induló tészta pillanatok alatt elpárolgott. Fotózni is csak gyorsan, telefonnal sikerült.

Pączki

50 dkg finomliszt

2 dl tej

0,5 dl habtejszín

6 dkg vaj

6 dkg cukor

csipetnyi só

10 g szárított élesztő

2 db kisebb tojás

2 db tojássárgája

1 cl vaníliakivonat

A lisztet a keverőtálba szitáltam, majd azt mérlegre téve kiporcióztam bele a cukrot, az élesztőt, elkevertem, majd a csipetnyi só is belekerült. A tejet és a tejszínt egy forralóba kimértem, hozzáadtam a kellő mennyiségű vajat, langyosra melegítettem, majd elkevertem benne a tojásokat, a tojások sárgáját és a vaníliakivonatot. A keverőtálat a helyére pattintottam, lassú fokozaton beindítottam, és közben vékony sugárban a liszthez adtam a folyadékot. Laza, de rugalmas tésztát kaptam, amit konyharuhával lefedtem, és jó fél órát hagytam kelni.

A tésztát erősebben lisztezett felületre borítottam, majd ujjnyi vastagra nyújtottam, és közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Addig hagytam kelni a tésztát, amíg a kókuszolajat felhevítettem, majd közepes lángra visszavettem. A fánkok gyorsan sülnek, ezért ügyelni kell a hőfokra, mivel sok bennük az élesztő, ezért szép ducik lesznek, de ha nem kapnak elég ideig hőkezelést, akkor bizony nyers marad a közepük. Ezért kell nagyon eltalálni a zsiradék hőfokát.

Ha viszont ez sikerül, akkor szép kakaóbarna fánkok születnek, amelyek nem megégettek, ez a fajta a lengyeleknél is ilyen sötét. A bélzetük nagyon finom, laza, aki kedvet érez hozzá, az kis sima csővel nyugodtan felszúrhatja az oldalukat és vaníliakrémet, lekvárt vagy akár nutellát is injektálhat beléjük.