Sisi angol szerelme

Nagy valószínűséggel az én generációm volt az utolsó, aki a Sisi filmek folyamatos ismétlése közepette nőtt fel. Mi még Romy Schneider ártatlan arcocskájával azonosítottuk a császárnét, és egy gyönyörű, romantikus lányregénynek láttuk az életét.

A Sisi angol szereleme nagyon jól, bölcsen, vádaskodás nélkül árnyalja ezt a képet, megmutatván Sisi életének egyik legizgalmasabb kalandját, egy epizódba sűrítve. A könyv üde, könnyed olvasmány, de koránt sem elnagyolt, figurái kidolgozottak, jól láttat minden szereplőt a szerző, jellemük is pont annyira kidolgozott, hogy a kapcsolatok, konfliktusok jól működő rendszerré álljanak össze.

A kor Angliájának finom lenyomata adja a könyv alapját, amely ugyan javarészt Sisiről szól, de a császárné már egy teljes, kész, megalkotott háttér elé lép be, ahol addigra minden szereplőnek megvan a maga pontos helye és szerepe.

Számomra a főszereplő azonban egyértelműen a könyv elején megismert Charlotte, aki modern törekvéseivel, egyedi, a kor lányaira, asszonyaira még nem jellemző modern gondolkodással sokban emlékeztet az osztrák császárnéra. Az ő világgal, szerelemmel való szembesülésének, a benne lévő erő és akarat érvényre jutásának regénye ez, amelyhez – kicsit háttérbe tolva – kapcsolódik a császárné és az angol lovastiszt kapcsolata.

A könyv könnyed hangvétele nem megy a minőség rovására, egységes stílusú, jó tempójú olvasmány, amelyben helye van a humornak, a finom és kevésbé árnyalt élceknek. A könyvben egy ártatlan, de a világra a sorstársainál nyitottabb, entellektüel fiatal nő szemén keresztül láthatjuk a XIX. század utolsó harmadának Angliáját, betekintést kaphatunk az arisztokraták, nemesek sportjába, a vadászatba, és nem utolsó sorban megtudhatjuk, hogy ki volt Sisi angol szerelme.