Nem kukoricázunk! – megújul a Dreher
Kilenc éve, egy kellemes nyári napon jártam először a Dreher sörgyárak területén, és nagyjából ekkor dőlt el, hogy bármilyen gyárba szóló meghívót is kapok, mennem kell. Lenyűgözött a történet, ahogy kialakult, változott, formálódott a sörgyár és az ott készülő nedűk. Beleszerettem a főzőházba, ledöbbentett a silók mérete, és – úgy mellékesen – a sörnek is nagyon örültem.
Most kicsit másképp hozta a sors, az emlékeim nem koptak, azaz, amíg a kollegák a tárlatvezetésre koncentráltak, én addig boldogan vetettem bele magam a részletekbe, figyeltem a Zsolnay csempéket a falakon, a főzőház irányítószobájában tevékenykedő mestereket, és élveztem a most először bemutatásra kerülő turbinaház – még romjaiban is – impozáns voltát.
Az újdonságot az jelentette, hogy maga a túra csupán felvezetés volt, afféle bemelegítő a valódi eseményhez, amelyet a Dreher Gold piacra kerülése jelentett. A cég zászlós hajójának számító Dreher Classic ugyanis – kívül és belül is -megújult, a vásárolói igények felmérésével, figyelembevételével, az aktuális piaci trendeknek megfelelő, de a korábbi italt nem megtagadó, abból eredő sör született.
A Dreher Gold csupán három, klasszikus összetevőt tartalmaz: árpamalátát, komlót és tiszta vizet. A Dreher Classicban megtalálható kukoricagríz már nem szerepel az összetevők között, de a kóstolás után biztosan állíthatom, nem is hiányzik. A gold jelző teljesen helyénvaló, az ital aranyló színe valóban megkapó és ízében is nagyon elegáns, tiszta, kerek, jól iható ital.
Jó látni, hogy a cég újít, de úgy, hogy közben gondosan ügyel a hagyományaira. A Dreher újításainak a Dreher Gold bevezetésével –az ígéretek szerint – nincs vége, kíváncsian várom, hogy milyen újításokkal, újdonságokkal, portfólió-bővüléssel fognak a jövőben előrukkolni.










