Kristinus Borbirtok

A boros study-k a legtöbb esetben az élményszámba menő borokról szólnak, ahol háttérben muzsikál csak a menü, adja az aláfestést, kitölti a gyomrot, felissza az alkoholt, de a legtöbb esetben kulináris élménnyé nem növi ki magát. Persze mindig vannak kivételek, egy-egy tételben ott az izgalom, de azért a hangsúly mindig a borokon van.

A tegnapi kirándulás alkalmával nálam ez alaposan megfordult. Ennek több oka is akadt: egyrészt éhgyomorral vágtam neki a Balatonra történő leruccanásnak, másrészt egy olyan zseniális figurával találtam magam szemben a konyhán, aki afféle onemanshow-á növelte a főzést és három nyelvű, német-magyar-angol keveréknyelven szórakoztatta a nagyérdeműt, amíg előkészült a fogadásunkra.

A Kristinus Borbirtokon csodás ősz honolt, napfényben jártuk be az emeleti! pincét, ahol a kétféle hordó mellett, amforákban is érlelődnek a vörös és fehér borok, megnéztük a különféle konferenciatermeket, néhány rövidfilm erejéig kipróbáltuk a rendszeresen üzemelő mozit, napoztunk egyet a színpaddal felszerelt hatalmas teraszon és a földszinti borszentélyben csodálkozva lestük a 360 fokban forgatható kerámiahordókat, amelyekben az 56 hektáros birtok fehérborainak egy része kerül majd.

Aztán megismerkedtünk Klaussal és a Borbirtok számomra egészen új arcát mutatta meg. Ilyen szakáccsal ugyanis még nem hozott össze a sors. A hatalmas szakmai múlttal rendelkező Klausban ott az alázat, a tudás, a jelen gasztronómiai irányzatokban való lubickolás, de ehhez társul egy olyan vibráló, szórakoztató személyiség, amely a Gasztro Műhely konyháján túl, a pályán, az asztalokra kerülő tányérokon is érezteti a hatását.

A borokhoz méltó menüsor amuse bouche apróságait a konyhán, kvázi készültükben fogyasztottuk el, miközben meghallgattuk, hogy vigyázni kell a pickled uborkára, mert aztán hamar kaput. Egy darabig lázasan dolgozott az agyam, majd egyszer csak, egy szempillantás alatt feldolgozta a helyzetet, s onnantól a multikulti nyelvfolyam tökéletes információáramlást biztosított. De ahogy kiderült, nem csak Klaus alkalmazza ezt a gerenghun nyelvet, hanem a konyhai személyzet is kitűnően érti és beszéli is.

A 16-os évjáratú Chardonnay mellé durbincsfilét kínált Klaus, amelyhez tökmaggal gazdagított sütőtök mousse, sütőtök krémmel töltött krumplirolád és tápiókagyöngyből készített ropogós dukált. Az őszi színekkel rajzol tálon jelen volt minden kívánatos textúra, a hal pont olyan és annyi hőkezelést kapott, amennyit megérdemelt és a roppanós tápiókagyöngy-lapokat én már holnap elkezdeném nagy tételben forgalmazni.

A birtok 15-ös Pinot Noir-ja mellé galambmell érkezett, bőrén sütve, rosé árnyalatban, kacsamáj kanapén. Alatta popcorn-püré pihent, kevéske bok choy keretezte még a fogást és némi céklamártás tette teljessé.

Desszert gyanánt meg egy rózsaszín gömböt kaptunk. Ilyesmikkel anno a főzőiskolában is játszottunk, karamellből húztunk kertecet a desszertek köré, itt azonban a gömb habcsókból készült és könnyű, harmonikus ízvilágú desszertet rejtett. A gömbben gyümölcsös tápióka puding, könnyed, ügyesen lazított gesztenyekrém és fűszeres tejszín várt ránk, amihez törni, harapni lehetett a csomagolást.

Egyszóval a Kristinusban nem csak borozni lehet, sőt! A hely folyamatosan kínál különféle programokat, a megfáradt vagy már kissé kapatos vendégek számára szállást is nyújt és olyan gasztronómiai élményeket, amiért feltétlen érdemes felkeresni.