Elmaradásaim

Mostanában elmaradtam egy-két cikk bemutatásával, pedig igen izgalmas témákról írtam.

A múltkori inkák aranyát bemutató anyagot egy hasonlóan nemgabonából gabonává avanzsált növény története követte. A hajdina története és néhány recept itt olvasható.

Aztán elmerengtem a konfitáláson is. Eszembe jutott a Monaldi-Sorti házaspár első könyvében megjelenő 17. századi olasz konyha és már láttam is, ahogy a főszereplő a pincében eltett húsokat kihorgássza a zsírból, hogy vacsoraként majd asztalra kerülhessenek. Aztán beugrott egy-egy kép az Ág utcai spejzról, ahol a piros zsírosbödön is képes volt ilyen csodákat rejteni.

Desszert fronton meg a trifle-t vettem górcső alá és meg kellett, hogy állapítsam anya szülinapomra alkotott süteménye tökéletesen kimerítette a trifle fogalmát, csak akkor erről még egyikünknek sem volt tudomása, nemes egyszerűséggel letiramisuztuk szegényt.

S hogy mi van a nyárt már megneszelt Nőkkel? Utolsó ohodás napjaikat élik, lassan búcsúznak a biztonságos és otthonos ohodától, túl vannak az utolsó közös kiránduláson, az utolsó közös kézműveskedésen és legbelül tudják, hogy valami visszafordíthatatlanul véget ér.

Én meg csak nézem a lassan 130 centire nyurgult lányaimat és el sem hiszem, hogy ősztől már iskolába mennek.