Az a bizonyos íz
Nem tudom ki hogy van vele, de bizonyos ételek főzésénél a gyerekkorom vezeti a fakanalt.
Pontosabban az emlékeim, amelyek alapján mérlegelem a hozzávalók és a fűszerek mennyiségét. A töltött paprika is tipikusan ilyen étel. Csak egy kis nosztalgikus hangulat kell hozzá és már a konyhámban illatozik az Ág utcát idéző vacsora.
10-12 db nagyobb tv paprika
70 dkg darált tarja
1 bögre rizs
0,5 l paradicsomlé
4 kk pirospaprika
1 fej vöröshagyma
2 tojás
1 rúd fahéj
só
4 tk cukor
A vöröshagymát apróra vágom és olajon megdinsztelem. A rizst olajon kicsit kifehérítem, sózom, majd kétszeres vízben megpárolom. Egy kevés olajon kis liszttel vékony rántást készítek, amit a tűzről lehúzva 2 kiskanál pirospaprikával gazdagítok, majd paradicsomlével és nagyjából fél liter vízzel felöntöm. Hozzáadom a fahéjat, sózom, cukrozom, majd felforralom. Eközben összekeverem a rizst, a dinsztelt hagymát, a húst és a tojásokat. Sózom, paprikázom és alaposan átdolgozom a masszát.
A paprikákat kicsumázom, a végüket levágom, majd mindet alaposan megtöltöm a masszával. A kész paprikákat a paradicsomszószba fektetem. A maradék töltelékből vizes kézzel gombócokat formázok és azt is a szószba engedem. Közepes lángon, félig lefedve nagyjából egy órát főzöm.
Friss kenyérrel vagy kiflivel, esetleg főtt krumplival kínálom.







