A jó grízes tészta

Egyszer, talán két éve már egy kommentben valahol védelmére keltem a grízes tésztának, mert az írás szerzője csúnyán lehúzta róla a keresztvizet és a tésztát csakcsupán az olaszos ihletésű sugo-k oltárán kívánta feláldozni.

Pedig a grízes tészta is jó, ha minőségi alapanyagokból készül, és a gríz is jól van elkészítve.

Nálam a barackfőzéshez tartozó kultikus étel, amihez a piacon veszem a házi metéltet, és a lehető legjobb (Vitamill) grízt pirítom hozzá, sósan, vajon. Amit aztán felöntök vízzel és addig hagyom takarékon párolódni és keverem át unos-untalan, amíg pergő szemekre esik és ekkor keverem össze a nem szétfőzött tésztával.

Majd jöhet a – nem egész egy napja még gyümölcsként létező -lekvár, és máris kész ez a csodálatos, múltidéző fogás.

Aztán zárásként egy fél tányérral csak úgy magában, sósan is megeszem, mert abbahagyhatatlan.