Furcsa dolog ez az idő. Elnézem a Nőket. Hevernek a kanapén, prücskörésznek, Zsófi olykor még unatkozni sem átall. Én meg egyre inkább azt érzem, hogy legértékesebb kincseim egyikévé vált maga az idő, ami nem kegyelmez, nincsenek a Mátrixból vett lassulások, a párhuzamos univerziumok és Hermione időnyerője is várat magára, nekem magamnak kell kialakítanom a ritmusomat […]
Újpest számtalan csodát tartogat. A jobbnál-jobb éttermei mellett most már saját ginfőzdéje van, nem is akármilyen, az ország egyetlen olyan üzeme, amely nem mellesleg, a szabad kapacitások lekötése gyanánt készítik a gint, hanem azért, mert az itteni csapat erre az italra esküdött föl, ebből szeretné a lehető legjobbat kihozni. A nem túl impozáns külső környezetből […]
El se hiszem, hogy már két éve volt, amikor a Nőkkel a dzsungelt jártuk, kakaóültetvényeken és kávéfarmokon múlattuk az időt Costa Ricában. Az élmény tulajdonképpen azóta is konstans tart, mindig akad valamilyen apróság, apropó, amelynek nyomán újra Közép-Amerikában vagyunk. Most épp a Nespresso új, limitált szériás kávéja adta meg a flow-mban a lökést, a Costa […]
Bár jó lenne nagyot sóhajtva azt hazudni, hogy “Beh, de hosszú volt ez a tél!”, a mi telünk inkább rövid, de zaklatott és kimerítő volt. Ahogy már írtam, ikrekkel felvételizni nyolcadikban pont az, amit az ellenségeimnek kívánnék, ha a lehető legaljasabb módon szeretném őket a gyehennára vetni. Sebaj, lassan vége, mi pedig hol győztünk, hol […]
