Kedveseim! Ez is elérkezett. Nyolc év telt el azóta, hogy belekezdtem a blogba, nyolc éve indultam el egy új hivatás felé. A születésnap jó alkalom arra, hogy megajándékozzalak titeket, akik hitelessé teszitek mindazt, amit csinálok. A valódi olvasókat, azokat a húsvér embereket, akikhez tényleg elér a mondandóm, akik hasznosnak találhatják az írásaimat, inspirációt meríthetnek a […]
A kánikulai két hét nem kedvezett a konyhai tevékenységemnek. Egész egyszerűen önvédelemből nem főztem, pontosabban csak olyan, rövid idő alatt előállítható fogásokat vetettem a Nők elé, amelyeknek az elkészítése max. fél-egy fokot emelt a konyhai poklon. Aztán megérkezett a hűs idő ígérete és én boldogan loholtam a henteshez. Azt nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék, […]
A Nők már jártak Milánóban. Igaz, akkor még elég kezdetleges formát mutattak, annyit tudtunk csupán, hogy ketten jönnek megváltoztatni az életünket. De a milánói repjegyünk már megvolt, s engem egy korai ikerterhesség se tarthatott vissza az utazástól. Öt – rosszullétekkel és zuhanó cukorszinttel tarkított – napot töltöttünk Milánóban, ahol megnézhettük a totálisan felállványozott dómot, megkóstoltunk […]
Egész egyszerűen nem volt más választásom. A férjem rajong a krémesért, megveti a nosztalgiakrémeseket, annál boldogabb, minél művibb a fellelt példány. Ebben sajnos nem tudtam kedvére tenni, de úgy éreztem, hogy ha gyártok egy közepesen rezgős, tepsinyi házi krémest, az fel fogja tudni venni a versenyt néhány mihaszna bolti vacakkal. A receptvadászat kezdetén kicsit meghökkentem. […]
