Gourmandula ott adott ihletet, hogy a kiírásban szóba hozta a Loire partját. Innen már félszabad assszociációval könnyedén átugrottam az Ötnegyed narancs szomorkás, de ezzel együtt gyönyörű képekben megfogalmazott történetére, innen továbblibbentem Joanne Harris-re, végezetül aztán már Linguinit láttam, amint hosszú, kaszáló tagjait ráncba szedve, randevúra indul, hogy újra és újra meghódítsa szíve hölgyét, Colette-t. S […]
Személyre szabott clafoutis, akaratgyengéknek. A lányok ebéd után már cakkosra rágták a fülemet, hogy úúúúgy ennének valami fíííínomat. Nekem se volt különösebben ellenemre a dolog, így hamar megalkottam a 4 szufflétálacskába pont beleférő, féladag tejespitét. Hogy még kevesebb legyen a macera, most nem vertem külön az egyszem fehérjémet, csak rázuttyantottam a tésztát a vajas pikszisben […]
1991. Utazunk. Messzebb, mint eddig bármikor. Magunk mögött hagyva apámat és elválaszthatatlan társát, Gypsy-t, az akkor élete delén levő spánielünket. Utazunk. Ugyan busszal, de megyünk, hogy valóra váltsuk anyám álmát, akit Schliemann, Evans úgy elkápráztatott lánykorában, hogy végre kapva kapott az alkalmon és egyszem lányával, valamint még 45 – kultúrára minimális szinten éhes – turistával […]
Nekem nyáron a húsevés nem nagyon megy. Ebben túl sok szándékosság nincs. Egész egyszerűen nem kívánom. Anna vígan elvan a vega koszon, Zsófi viszont igen szomorúan veszi tudomásul, ha egy amolyan köretnek való főételként kelleti magát a tányérján. S most, hogy a frissen felfedezett zöldségesünk szép cukkiniket kínált, így adta magát, hogy egy viszonylag könnyű, […]
