Feketeribizli torta

Gourmandula ott adott ihletet, hogy a kiírásban szóba hozta a Loire partját. Innen már félszabad assszociációval könnyedén átugrottam az Ötnegyed narancs szomorkás, de ezzel együtt gyönyörű képekben megfogalmazott történetére, innen továbblibbentem Joanne Harris-re, végezetül aztán már Linguinit láttam, amint hosszú, kaszáló tagjait ráncba szedve, randevúra indul, hogy újra és újra meghódítsa szíve hölgyét, Colette-t.

S mivel én vagyok, aki álmodom, így a kockás terítő alatt egy pités tál lapul, benne egy savanykás, igazi koranyári torta.

Feketeribizli torta
A tészta:

25 dkg finomliszt

17 dkg vaj

3 dkg cukor

1 tojás

A töltelék:

40 dkg feketeribizli

2 tojás

12 dkg cukor

1,7 dl tejszín

3 dkg finomliszt

A cukrot és a lisztet elmorzsolom a vajjal, majd a tojással tésztává gyúrom. Miután elkészült, úgy egy órára a hűtőbe rejtem.

Ezalatt leszárazom a ribizlit. Elkeverem a tojást, a cukrot, a lisztet és a tejszínt. a hűtőből kiszabadított tésztát lisztes deszkán kinyújtom, majd a pitetálba helyezem. A tésztára rászórom a ribizlit, majd a töltelékkel felöntöm és a 200 fokra előmelegített sütőbe helyezem és nagyjából 35 perc alatt készre sütöm.
Még melegen megszegem és a konyhapultnak dőlve, suttyomban, hatalmas élvezettem befalom.

Álmomban Linguini kétkeréken közelít egy padhoz a Szajna-parton. A padon, az árnyékban Colette ül. Linguini karjára veszi a kosarat, csendben a padra csusszan, majd félénk félmosollyal előlibbenti a terítőt, óvatosan ráhelyezi a tortát, két szeletet vág. Aztán csak ülnek a padon, majszolják a tortát, nézik az alattuk futó vizet, a szemben ringatózó Il de la Cité-t és hallgatják a Notre Dame harangjait…