Furcsa. Az ember azt gondolná, hogy egy friss, bevezetés alatt álló étterem tárt karokkal várja, az újra nyitott, kipróbálni kész vendégeket. Még ha huszan is vannak. Furcsa. Küldöm a mélt, intézem az asztalfoglalást az újabb ikresanyás ízkalandra. Jön a válasz. Ők nem biztosítanak nekünk helyet, szerintük az általunk választott napon, az adott idősávban lesz […]
Mostanában valahogy mindig van itthon medvehagyma. Amíg tart a szezon, bőszen veszem a piacon és főzöm, sütöm. A lányokat persze nem hozza tűzbe, bár mindkettő nagy piacjáró, de főleg azért, mert olyan cserfesek, hogy mindig kiénekelnek valamit az árusokból. Hol egy kis uborkát, hol retket, 1-2 szem diót…kinek mi akad a pultján. Ilyenkor Anna viszi […]
A Nők szeretnek a Mucinál lenni. Nem csak az extra csokik, a totális kényeztetés, a Papaszörny teljes leigázása miatt, hanem azért is, mert van kompót. Almakompót. Anna a múltkor meg is jegyezte anyának, hogy én ilyet sose csinálok. (Minek? Ott mindig esznek.) De azért felhorgadt bennem a gasztroönérzet, vettem almát és főzök a Nőknek. […]
Csirke. Amolyan szeretem is, meg nem is étel. Alapjáraton vöröshús evő vagyok, de néha jól esik a csirke ropogósra sült bőrit enni. Ha már csirke, akkor viszont a combja, mert nálunk mindenki ezt favorizálja, én viszont nem vagyok hajlandó abban az áldozati szerepben tetszelegni, amiben anya, aki mártír képpel mindig megette a maradék mellit, […]
