A Sós helyben az a fantasztikus, hogy nem csak a szállás tiszta, nem csak a személyzet kedves, nem csak a medence klassz, hanem még jól is főznek. Már tavaly megemlékeztem róla, hogy a német turistahordákat leszámítva az étterem nyújtotta nívó nagyon szerethető volt. Ez idén sem alakult másképp. Ottlétünk alatt tisztes halvacsorákban volt részünk, én […]
Azon kívül, hogy ha szerencsénk van, akkor jót kapunk enni? Sokmindenért. Én alapjáraton szeretem, ha egy étteremnek van arca, hangulata. Kifejezetten kedvelem, hogy ha a pincér érti és kedveli is a szakmáját, ezenkívül még emberileg is alkalmas ezen kényes poszt betöltésére. Kedvelem, ha tiszta a hely, a tányérom nem csorba. S igazán azt […]
Ugye milyen régimódian hangzik? Mert az is. S milyen jó néha egy kicsit nosztalgiázni, élvezni egy igazi kertvendéglő magával ragadó hangulatát. Figyelni, hogy mi kerül a szomszéd kockás terítőjére, ciccegni a ciccegésbe már belefáradt macskának, nézni a kertre hajló fák virágait, hallgatni a veszekedő rigókat és közben jókat enni. Nem trendi meg fúziós, inkább egyszerű […]
Mostanában kicsit felpörögtek az események. Anna skarlátszerű gyönyörűséget gyűjtött össze, ami egy egész torkát elfedő mandulában materializálódott, Zsófi némi orrfolyással szolidarít, én meg remélem, hogy hamar túljutunk a gümőkórokon és az ezzel járó szobafogságon. Addig is egy rövidke friss ajánló az Arribáról. S egy régebbi szösszenet itt.
