Egy igazi francia hétvége
Ugyan a tavasz még mindig várat magára, azért a hétvégén már gondolatban megelőlegeztük magunknak a jóidőt, és a csodálatos napsütés segítségével a Finománia helyszínét átköltöztettük Provence-ba.
Mióta először a kezembe vettem Harris A francia konyha című munkáját, azóta imádom azt a konyhát, amit arrafele szokás vezetni. A jó alapanyagokból, lassan, élvezettel készített fogások rabul ejtettek és mire felocsúdtam szinte kifőztem az egész könyvet.
A vidéki francia ételeknek jól meghatározható hangulatuk van. Nem csak egyszerűen elverjük vele az éhünket, hanem rákészülünk, élvezzük és elpihenünk a hátrahagyott ízeken mélázva.
Ezt a hangulatot szerettük volna a hétvégén a Rosinante-ban is megidézni. Kenyeret gyúrtunk, sajtot készítettünk, gyönyörű borjúhúsokat kenegettünk mustárral, szórtunk meg mezőt idéző kakukkfűvel, sok vajjal készítettünk egy remek karottalevest, s desszertnek az egyszerűségében nagyszerű clafoutis-val örvendeztettük meg magunkat.
A társaság fele tősgyökeres finomániásokból állt, a másik fele lelkes újonc volt (akikből reméljük tősgyökeres válik idővel), de mindenki számára új volt a most már teljes pompájában tündöklő új konyhánk, ahol több tűzhely szolgálja a kényelmet és a több tűzhelynek köszönhetően a koncepció is némileg módosult és szerencsésen jól vizsgázott.
Az eddigi közös alkotást nem váltotta fel az egyéni ételkészítés, hanem a főzőhelyek jó egyensúlyt teremtettek ahhoz, hogy mindenki kipróbálhassa a főzés/sütés fázisait, ne csak egy-két bátor vállalkozót csapjon meg a gőz, amíg a nagy közös vacsora készül.
Zsolti remek érzékkel osztotta meg a feladatokat, így a csapat teljesen összeszokva és – a korábbia alkalmakkor megszokott konyhai olvasztótégelyünknek köszönhetően – egy társaságként foglalt helyet a vacsoránál.
Másnap – orrunkban még az előző napi illatokkal – egy képzeletbeli piacon jártunk, ahol ibolyaszörpöt kóstoltunk, kacsából készített patét ettünk mogyoróhagyma confittal és pezsgős fügelekvárral, engedve az árus csábításának elszopogattunk egy szem rózsával bolondított ánizscukrot, majd visszatértünk a konyhánkba, főzni.
A szokásos menetrendnek megfelelően, egy desszert készítése várt még a csapatra. Zsolt nem lenne önmaga, ha nem csavart volna az amúgy finom és egyszerű vidéki pitéken, így aztán két jellegzetes francia desszert ötvözetét készítettük el.
A tart tatin alapokon nyugvó süteményt feljavítottuk némi rizsfelfújttal, ami Franciaországban és az olaszoknál is omlós tészta köpenyben, torta formában kerül az asztalra. A mi desszertünk egy omlós alapon álló felfújt lett, aminek a tetején karamellizált, szerecsendióval ízesített almakockák pihentek. Igazán jó újítás volt.
Megint egy kellemes, napos hétvégét hagytunk magunk mögött.
További képek a hétvégéről: Itt
