Talán hat vagy hét éves lehettem, amikor először Krakkóban jártunk. A szokásos zakopánei nyarunkat fűszereztük meg egy egynapos kiruccanással. Nyár volt, meleg volt, sok volt a galamb, az emlékeim is pont olyanok, mint a nyolcvanas évek fényképei: rozsdavörösek, elmosódottak, szemcsések. Anya persze képben van, meséli, hogyan rohantam át a Wawel udvarán, s hogyan kapcsolta fel […]
Már az Ág utcában nagy divatja volt a családi, baráti készülődésnek. Talán egész kicsi koromban volt olyan, hogy anyával kettecsként kezdtünk neki az ünnepi előkészületeknek, de ahogy közösségbe kerültem, onnantól kezdve valamelyik barátnőmmel, barátaimmal közösen készültünk. Ez hol közös sütést jelentett, hol karácsonyfaállítást (ez nálunk mindig megelőzi az ünnepet), hol egy szimpla adventi koszorú és […]
Amikor én még kislány voltam és az Operaház az átlag számára is megfizethető volt, akkor – családi hagyományokat követve – hat-hét éves koromtól bérlettel látogattam az előadásokat. Hiába állítanám azt, hogy rögvest megfogott az opera, s tátott szájjal hallgattam Wagnert, úgyse hinnétek el. De annak ellenére, hogy nagyjából tíz éves koromig a vígoperákon és a […]
Sokszor elgondolkozom rajta, hogy milyen szerencsés korban születtem, hiszen ma már szinte mindenhol tolerálják a gyermekded lelkű felnőtteket, nem kell szigorú, savanyú álca mögé rejteni az érzéseinket, harminc-negyven-ötven évesen is vágyhatunk apró, bohó dolgokra, a társadalom már nem vet ki magából azért, mert fára szeretünk mászni vagy épp tornyokból ugrálni élemedett fejjel. Engem ez boldoggá […]
