Nekem a Fény utca egyet jelent az Auguszttal. Meg a piaccal. A régivel. Ami után mindig bementünk az Auguszthoz. S az Auguszt mindig kicsit krisztinavárosi marad. A földim. A templommal szemben kapaszkodó Dérynéről egészen kis koromban is tudtam már, hogy egykor Auguszt volt, aztán jöttek, mindent lefoglaltak, még az aznapi bevétel is a pénztárgépben maradt […]
Bár hajlamosak vagyunk a muffint lerágott csontként kezelni, ebben a papírkapszlis történetben azért mégiscsak van valami. A falatnyi kompozíciókban egész sütemény rejlik, ideális kísérlője lehet a délutáni kávénknak, de a Nők akkor is boldogok, ha ilyesmit csomagolok nekik uzsonnára vagy ebéd után kerül eléjük egy tálnyi, még langyos muffin. A mostani muffin illatos, gyümölcsökkel teli, […]
Nálunk – a gyerekkori élményeimből fakadóan – a Ferrero ritka és megtisztelt vendég. A nyolcvanas évekhez köthető hamvas gyerekkoromban ezekhez a mutatós, kisimogatható sztaniolba csomagolt, újra felhasználható matricát viselő bonbonokhoz nagyon nehéz volt hozzájutni, így oly hatalmas becsben tartottuk őket, ami ma már meg se próbálok elmagyarázni a Nőknek. S a matricák erre-arra felkerültek, emlékeztetvén […]
A november furcsa hónap. Még ősz, de már picit tél is. Valaminek a vége, de még semminek sem igazán a kezdete. Nemszeretemhónap. Sokszor szürke, mállik, ködöl, reggel sötét, este még sötétebb. De a november jó hónap. A hűvös ellen lehet kuckolódni, a sötét ellen jöhetnek a mécseshadak és a különféle lélekmelengető gyertyák, s novemberben lehet […]
