A kis színpadok intimitásával semmi sem ér fel. Ahol a színész és a közönség között egy újféle minőségű kapcsolat jön létre, ahol a színjátszás őszinteséggé válik, a manírok mozdulattá szelídülnek. Ebben a térben a kisebb lendület is elég, a távolság hiánya koncentráltabbá teszi a mondanivalót, az arcot kapó közönség pedig felszabadítja az előadót, s valami […]
A mozi varázsa nem ér véget a stáblistával; a legmélyebb nyomokat gyakran nem a látvány, hanem a fülünkben maradó dallamok hagyják. Március 19-én a győri Egyetemi Csarnok falai között a filmtörténet legmeghatározóbb partitúrái kelnek életre, bebizonyítva, hogy a szimfonikus zene képes hidat verni a távoli galaxisok és a belső világunk közé. A hangverseny a modern […]
Emerald Fennell Üvöltő szelek adaptációja vizuálisan figyelemre méltó, morálisan nehéz, provokatív film, amely nem akar mindenáron tetszeni. Kétórányi fájdalom ez, amiért a történetben mindenki felelős, és aminek a hatása alól a nézőként is rendkívül nehéz kivonódni. Emerald Fennell szakít a Bridgerton-típusú, cukormázas kosztümös drámák világával, ehelyett olyan fogalmazásmódot alkalmaz, ahol a groteszk és a fenséges […]
Gauguin annak idején jött és győzött. Már a gimnáziumi művtöri órák kapcsán éreztem, hogy értem és elismerem azt a lelkesedést, ami Van Gogh elkötelezettségét, vad önmegvalósítását övezi, de legalább ilyen elemi erejű művésznek láttam és látom a mai napig Gauguint, amihez nem csak a művei, hanem Vargas Llosa csodálatos regénye* is sokat hozzátett. A köztünk lévő […]
