Bár személyesen sajnos nem ismerhettem, – apa rengeteg történetének hála – élénken élnek bennem a nagyszüleim. A fess, mókára midig hajlamos nagyapám, aki megszeretette apámmal a kifőzdék, hentesek világát, aki olyan csodás rajzokat kanyarított a harmincas évek leányregények borítójára, s aki igazán bőséges és jóféle útravalóval látta el apámat, s rajta keresztül engem is. S […]
A fritőzzel kapcsolatban komoly averzióim voltak. Annak idején, amikor a határnyitási lázban mindenki mosógépet hozott, anya – egy bécsi kiruccanás alkalmával – egy olajsütővel tért haza. A kezdeti lelkesedés hamar alább hagyott, amikor kiderült, hogy a pucolása felér egy autodaféval. A masina még nem rendelkezett leeresztő kanüllel, cserébe a tartályát nem lehetett kiemelni, így a […]
Tavaszi gyerek vagyok, lehet, hogy ez az oka. De az is lehet, hogy csak gyerekkoromban annyi pozitív élmény ért ezzel az étellel kapcsolatban, hogy egy életre megkedveltem. Nem tudom, de annyi bizonyos, hogy amikor anya megérdeklődni, hogy mit szeretnék a szülinapi díszebédemre, én minden esetben gondolkodás nélkül vágom is rá a választ: rizses húst. A […]
A cékla nagy népszerűségnek örvend a családban. Süteményben, savanyúságként, különféle kencék alapjaként kifejezetten szeretjük és viszonylag sok is fogy belőle. A mostani mártogatósunk alapja is a cékla volt, amihez – gombhoz a kabát alapon – karfiolpakorát készítettem. Nem sikerült egészen hagyományosra, de igazán jó kis párosítás lett az eredmény. Mogyorós céklakrém 2 ek darabos mogyoróvaj […]
