Már az Ág utcában nagy divatja volt a családi, baráti készülődésnek. Talán egész kicsi koromban volt olyan, hogy anyával kettecsként kezdtünk neki az ünnepi előkészületeknek, de ahogy közösségbe kerültem, onnantól kezdve valamelyik barátnőmmel, barátaimmal közösen készültünk. Ez hol közös sütést jelentett, hol karácsonyfaállítást (ez nálunk mindig megelőzi az ünnepet), hol egy szimpla adventi koszorú és […]
Zsófi végigpüffögte a novembert. Nem fért a fejébe, hogy ebből az aranyló őszből hogyan lesz majd hirtelen ünnepváró, karácsonyra készülő téli idő. Nézte a kirakatokat, a boltok polcaink sorakozó csokimikulásokat, s nem kívánságlisták keringtek a fejében, hanem egy csomó bosszús gondolat. Nem tudtam nem egyetérteni vele. Igaz, én már betáraztam, az ajándékok itt-ott eldugva várják […]
Mirelle felpaprikázott, hogy menjek el a Tabasco sajtórendezvényére. „Ez egy neked való program” – mondta, és biztosan a csilipaprika-mániámra gondolt. Szerintem nincs olyan étel, amibe ne kellene legalább egy szem erős paprika. Mármint, hogy a csípőst nem annyira kedvelő többieknek, mert nekem ugyebár legalább három. Ennek megfelelően van is itthon csili, mindenféle kivitelben: aprítva, egészben, […]
Nálunk – a gyerekkori élményeimből fakadóan – a Ferrero ritka és megtisztelt vendég. A nyolcvanas évekhez köthető hamvas gyerekkoromban ezekhez a mutatós, kisimogatható sztaniolba csomagolt, újra felhasználható matricát viselő bonbonokhoz nagyon nehéz volt hozzájutni, így oly hatalmas becsben tartottuk őket, ami ma már meg se próbálok elmagyarázni a Nőknek. S a matricák erre-arra felkerültek, emlékeztetvén […]
