Dél-Amerika csak rád vár, a Dohány utcában – La Movida

A Dohány utca vonzza az érdekes helyeket. Ebben a patinás, a belvárossal és a nagykörúttal is kart karba öltő utcában már legalább húsz éve sorra feltünedeznek olyan gasztronómiai vállalkozások, amelyeket érdemes megjegyezni, meglátogatni. A Dohány utca most a Csipkerózsika-álomból ébredő vendéglátás egy újabb – már a pandémia alatt megnyitott, de érthető okokból mégiscsak az életpályája legelején lévő – gyöngyszemének ad otthont, a Közép- és Dél-Amerika konyhájára fókuszáló La Movida-nak.

A tágas vendégtérbe lépve azonnal megcsap a hangulat. Még nincs igazából forgalom, nyitás utáni béke honol, egy-két foglalt asztal, de a pezsgés, az a semmivel össze nem téveszthető hangulat ott vibrál a falak között, megbújik a színekben, a formákban, a furcsa, kicsit esetlegesnek tűnő, de rendkívül autentikus társításokban, ahogy a tárgyak-növények összességéből létrejön az a miliő, amely beszippantja az embert, és mint egy féregjárat valahol Dél-Amerikában köpi ki.

Mi is a pesti flaszterről léptünk be, de pillanatokon belül már a Costa Rica-i nosztalgia vett rajtunk erőt, egymástól függetlenül éreztük úgy, hogy a tágas tér ránk simul és valahol az Arenál-tó környékén ülünk egy bájos kis kifőzdében, lábunknál a keverék kutya, falon a helyi nevezetességnek számító lajhárok elnagyolt rajza. Persze a La Movida-ban nem egy lebuj szintjén mozognak a bútorok, a Spanyolországból érkező berendezés darabjairól süt a minőség, de az összhatás annyira tökéletes, hogy képes teljese egészében befogni azt a széles, de mégis jól definiálható skálát, amin a helyi éttermek mozognak.

A választék gazdag, az étlap kellemesen tág, teret enged számtalan egyedi fogásnak, amit a kontinens kínál, és lehetőséget ad a perui séfnek, hogy a saját gasztronómiájának kincseiből is néhányat elénk szórhasson.

Annával első körben két – a helyben termő gyümölcsök, a mangó és a maracuja előtt tisztelgő – limonádéval nyitunk, majd jöhet a korianderrel gazdagon fűszerezett jalapeno mártogatós, amihez nagyon finom és mutatós tortillachipsek tartoznak. Amíg mi faljuk a jalapeno-t és döntjük rá a limonádét, addig lassan megtelik a hely, spanyol szó harsan, a pincérek értőn figyelnek, koktélok születnek és a legnagyobb örömömre a szomszédos asztalnál egy parányi, három év körüli fiúcska boldogan tolja befelé az olajbogyókat.

Az étlap okoz némi fejtörést. Túl sok kipróbálandó tétel van, amelyek közül most kérhetnénk be többet is, de nem vagyok híve a pazarlásnak, inkább addig sakkozunk, amíg mindenki megleli a kedvencét. Ez Annánál 2 pillanatig tart, amíg elér a grillezett polipig, itt lecövekel és bájosan néz rám, jelezvén, már csak én szerencsétlenkedem a választással. Amin nincs mit csodálni. Ott a ceviche, a rendkívül gazdag taco-választék, a tenger gyümölcsei, a roston sült húsok, a különféle falatkák, tapasok. Végül egy taco mellett döntök, amelyet bárányhússal és padlizsánnal kínálnak, joghurtszósszal meglocsolva.

A várakozásaimat felülmúló adag érkezik, a friss tészta elképesztően finom, a hús omlós, jól fűszerezett, a krumplis-padlizsános alap jó hátteret biztosít neki és a petrezselyemmel finoman fűszerezett, enyhén sózott joghurt a gránátalma magokkal felteszi a pontot az i-re.

A polip rendkívül látványos fogás, az elősütött, majd meggrillezett polipkar szépségesen tekereg végig a tányéron, körülötte helyt a kap a köretek egy része, a fokhagyma alapú aioli szósz és a Kanári-szigeteken őshonos, azóta már számos más délszaki konyhában is helyt kapott chilis-fokhagymás mártás, a mojo. Frissen sült parázskrumpli teszi teljessé a fogást, valamint egy könnyed, naranccsal gazdagított, kevert saláta.

A La Movida előtt szép jövő áll. A magam részéről látom a tematikus estjeit, zenével megspékelve, érzem, hogy jönnek majd a tematikus hetei, ahol nem csak egy highlight erejéig, hanem alaposan kivesézve veszi majd sorra a számára oly kedves konyhákat. A két karantén között a spanyol tulajdonosok már kísérleteztek a napi menüvel, amit a környéken lakók és dolgozók nagyon értékeltek, így remélhetőleg ez is hamarosan visszatér, és az autentikus fogások egyszerűbb, üzleti ebédre hangolt változataival is színesíthetjük a hét közbeni étkezéseinket. Addig meg repjegy helyet foglaljatok egy asztalt Dél-Amerikába, és menjetek el egy nagyszerűt vacsorázni a Dohány utcába!