Andalúzok a spejzban

Múlt kedden az Extenda jóvoltából rész vettem egy andalúz élelmiszereket népszerűsítő sajtóelőadáson.

Először is azt kell, hogy mondjam, a módszer másolandó: íme egy önálló spanyol tartomány, ami külképviseleteket tart fent, hogy piacot szerezzen a minőségi termékeinek, másrészt erősen elgondolkodtam azon, hogy a dolog mennyire rentábilis.

A válság, az átlagpolgárokon elúrhodó kétsébeejtő pénztelenség, az igénytelenség és a szűkre szabott – anyagilag valamelyest elereszett – kulináris réteg vajon jó talaj a kézműves termékeknek?

Mert ugyan az előadás a befektetők és a sajtó számára készült, a kérdés mégiscsak az, hogy megvennék-e a termékeket.

Az előadás alatt hallottak és a kóstolt ételek alapján azt gondolom, hogy főleg a szállók/éttermek/delikáteszek piacán van esélye ennek a néhány nagyon kedves, rendkívül lelkes spanyol úrnak, hogy teret hódítsanak az évszázados tapasztalattal, kézzel készített termékeik számára.

Egyrészt az anyagi vonzatai miatt, másrészt ízvilágában is eléggé eltér az andalúz konyha attól, amit a hiperekben sorjázó nép megszokott.

Pedig csodálatos dolgokat kóstoltunk. Ibér sonkát, kolbászt, fokhagymakrémet, gazpachot, tortillát, egy nagyon vékony olajjal készült ropogósra sült ánizsos süteményt, hegyi mézet, birslekvárral gazdagított omlós tésztát.

Minden csodálatosan finom volt. A sonkák visszarepítettek minket Spanyolországba, a süteménnyekkel meg a még csak vágyott arab világban érezhettük magunkat.

Nagyon remélem, hogy az előttünk ülő, egy hiper megbízásából az eseményen részt vevő nő lát fantáziát és a közeljövőben feltankolhatok ezekből a csodákból egy közeli boltban és nem kell várnom egy esetleges újabb spanyol útig…

Az előadás anyaga itt tekinthető meg.