Sajtos-túrós pogácsa
A húsvét az utolsó időszak, amikor még kelt tészták készülnek a konyhámban. A nyár már inkább a piskóták, könnyed habok és leheletnyi omlós- vagy leveles tészták időszaka, amikor a kelt tészták csupán kenyér vagy a mindennapi betevőnek számító pékáruk formájában jelennek meg.
De a húsvét, na az maga a tobzódás. Ilyenkor sorra készülnek a kalácsok, sodródnak a kiflik, kelnek a pogácsának valók. Ez utóbbi készült tegnap is, a Philips biztosította cselédség bevonásával.
A robotgép megannyi funkciójához számos logikusan kiválasztható étel és alapanyag párosul, nekem azonban tegnap sikerült egy meglepő felfedezést tennem: a piskótatészták kavarására alkalmas karral a vajból és a lisztből csodálatos morzsát tudok előállítani. A vajat nem melegíti fel a kezem, a gép keverésének hála tökéletesen eloszlik. Azok számára, akiknek az omlós tészta eleddig mumus volt, igazi áttörést hozhat a dolog.
A nagy kelt tészta-sütögetési lázban most egy igazán ütős példány született, amelyet este a saláta mellé faltunk melegen, ma pedig tízóraiként vitték magukkal a Nők.
Sajtos-túrós pogácsa
25 dkg finomliszt
4 dkg vaj
13 dkg félzsíros túró
1,3 dkg friss élesztő
3 ek tejföl
1 tojássárgája
15 dkg trappista
2 csapott tk só
A lisztet a robotgép sütjébe öntöm, majd hozzáadom a vajat és a kevert tészták készítéséra alkalmas kar segítségével, közepesnél kisebb sebesség mellett hagyom, hogy tökéletes morzsává dolgozza össze az alapanyagaimat a gép. Amíg ez zajlik, addig kimérem a tejfölt, hozzáadom a túrót, a tojássárgáját, s elkeverem.
A morzsához hozzáadom a túrós tejfölt, sót billentek mellé és rámorzsolom az élesztőt, majd beillesztem a dagasztó kart és addig dolgoztatom a masinát, amíg a tészta szépen össze nem áll. Ezután az edényt letakarom, majd meleg helyen hagyom, hogy a duplájára keljen. Amíg kel, addig lereszelem a sajtot.
A megkelt tésztát vékonyan lisztezett deszkára borítom, majd ujjnyira nyújtom. A tészta felét megszórom sajttal, majd ráhajtom a másik felét. Ezután óvatosan nyújtok a tésztán, a felét megint megszórom sajttal, majd az üres felét ráhajtom. Az így kapott töltött tésztát kétujjnyi vastagra nyújtom, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatom.
Tipp: A tészta készítésénél nagyon fontos, hogy milyen is az a bizonyos lisztes deszka, amin dolgozunk. Alapvetően tésztafüggő, de minden esetben megszívlelendő, hogy a már megkelt tészta állagán nem javít az utólag ráragadt, beletapadt liszt, ezért mindig csak annyi lisztet vigyünk fel a felülre, amennyi biztosan szükséges ahhoz, hogy a tészta ne ragadjon oda. A másik, amire fontos odafigyelni, hogy a liszt egyenletesen borítsa be az asztalt. Ennek legjobb módja, ha magvetőket utánzó mozdulattal oldalról és viszonylagos magasságból rövid csuklómozdulatokkal megszórjuk a felületet. Ha ez túl bonyolultan hangzik, akkor a porcukrok adagolására szolgáló füles, bögrére emlékeztető szerkezettel is elérhető a kívánt mód lisztes, de nem agyonlisztezett felület.
A tészta forgatásakor újra és újra nagyon vékonyan lisztezzük be a felületet, vigyázva arra, hogy nagyobb mennyiség ne tapadhasson feleslegesen a tésztára. Ha így járunk el, akkor a formázott tésztáinkon nem lesz felesleges, lefújogatni, sepregetni való liszt és a konyha sem fog úszni a fehér portól.
A pogácsákat sütőpapíros tepsire ültetem, mindegyik tetejére nyomok egy kis sajtbojtot, majd 190 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a tetején lévő sajt meg nem színesedik.
