Húszezer éjszaka, desszertben elmesélve
Nincs is szebb dolog annál, mint amikor az életem két olyan fontosságú terület találkozik, mint az édesség és az irodalom. Sajnos ezek a pillanatok ritkák, leszámítva azt, amikor gasztronómiai vonatkozású könyvet olvasok, vagy épp anya almás pitéjét falom olvasás közben.
Múlt héten azonban új szintre emelkedett a desszert és az irodalom kapcsolata, a La Delizia tulajdonosainak hála. D. Tóth Krisztina Húszezer éjszaka című könyve ugyanis olyan erőteljesen hatott a Oczella Évára, a kekszmanufaktúra egyik tulajára, hogy desszertbe álmodta a főhősnőt.
A könyv a ma oly erősen jelenlevő, igazán aktív, de önmagáról sokszor keveset sejtő, tudó vagy épp beismerő éppennegyvenes korosztályhoz szól, akik könnyedén tudnak azonosulni a könyv főhősével, Szomjas Helgával. Helga pár száz oldal erejéig az életükbe lép, közel kerül hozzájuk, s kivel milyen kapcsolatot alakít ki. Évára olyan hatással volt, hogy szerette volna Helga érzelmeit ízekben megmutatni a nagyközönségnek.
Az eredmény egy pohárdesszert lett, amelyben sokféle íz és állag találkozik, de ez a sokféleség szép kerek egészet ad. Nem veszik össze a citrom mousse, a szederkrém és a kókuszos panna cotta, mindegyik megmutatja a saját nagyságát és hajlandó a többiekkel együtt is muzsikálni.
A desszert kóstolása kifejezetten érdekes utazás, a főhősnő lelki világa, az ízek színes tárháza és a saját ízlésünk felismerése mind benne van egy kanálnyi desszertben. Nem meglepő mód, mindenkinek más vált kedvenccé a desszertből. Míg nekem a citrom mousse könnyed savanykássága adta meg azt, ami kimozdít a tél végi lehangoltságból, addig például a Két cica konyháját jegyző Ildi szívesebben barátkozott a hősnő gyengéd érzelmeit megjelenítő kókuszos panna cottával.
A desszert azonban attól igazán jó, hogy sorvezető – azaz könyv – nélkül is élvezhető. Minden előzetes ismeretet mellőzve is nyugodtan választható ez a gazdag aromájú, kellemes, laktató, a fanyar és a lágyan édes mezsgyéjén ügyesen egyensúlyozó pohárkrém.