Auguszt

Annyit írták, mondták, lelkendeztek és fanyalogtak az utóbbi időben, hogy tegnap nekem is muszáj volt kipróbálnom a macaront.

Az új kerthelységgel aljasul csábító Augusztba tértünk meg anyával. Győzött a lustaságunk meg a kíváncsiságunk, így nem vonszoltuk el fáradt korpuszunk a Lipóti kávézóig, hanem az árnyas kertben ülve ittunk egy kávét, egy még mindig átlag feletti lekváros piskótatekerccsel, s rendeltünk két aprócska, igenszínes macaront, vagy ahogy Auguszték nevezik macront.

A tekercs ár-érték arányban az egyik legszerethetőbb sütemény a helyen. Amellett, hogy finom, még kiadós is és árilag is a helyén van kezelve. A többi süteményükkel kapcsolatban vannak fenntartásaim ennek az egyensúlynak a meglétével kapcsolatban.

Először eltüntettük a tekercset, majd rátértünk a tányéron illedelmesen várakozó narancssárga és zöld diszkoszokra.

A narancssárga tésztájában a narancs íz dominált, a köztes kence pusztán cukorízzel ajándékozott meg. A zöld pisztáciásnak rémlett, bár nekem ez is túl édes volt, sőt. A habarcs itt is ugyanaz a sűrű cukorszirup volt. Maga a tészta még ehető keménységű, kicsit szájpadlásra simuló, tömény és édes.

Kísérletnek jó volt, meggyőzni nem győzött meg. Nem leszek vad macaron fogyasztó.