Soproni kiruccanás

Hétvégén, a Brenbergbányán tartandó rádióamatőr banzáj ürügyén, a férjem és a Heppek apja nekiveselkedett az útnak. Állították rádióamatőr szenvedélyük hajtja őket.

Én már akkor kételkedtem ebben a dologban, s a későbbi Facebook-on felbukkanó bejegyzéseik és fotóik engem igazoltak. Gondoltam, ha már kirándulgatnak a környéken, akkor rendelek tőlük egy üvegnyi bort a Ráspiéktól.

A folyékony vásárfia mellett, azonban szilárd és édes finomságokat is kaptunk a Nőkkel. A Harrer üzemében is járó férfiak ugyanis bevásároltak. Kaptunk sós ét- és tejcsokoládét. Tökmagos, rózsás, diós, mandulás, mogyorós, pukkadós fólián dermesztett, csíkos, szezámmagos., karamellízű lapokat…. Mindegyikbe belekóstoltunk. Homogén csokoládé, sima, szép felülettel törő példányok s még az ízük is remek.

A bonbonokat még nem kóstoltuk meg. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy azok, hogy vizsgáznak.

Hazaérkeztük után a férjem kicsit túrt a neten. Ráöttünk, hogy a Tűztoronytól nem messze lévő Harrer, meg ez a komplexum egy és ugyanaz. Sőt Kelet-Ausztriában is van egy csomó üzletük, az egy szem kínai fagyizóról nem is beszélve.

Szóval lehet ezt így is.

Több ilyen történet kellene.