Isztria ízei, avagy gasztrokalandok tornádó idején

A Sós helyben az a fantasztikus, hogy nem csak a szállás tiszta, nem csak a személyzet kedves, nem csak a medence klassz, hanem még jól is főznek.

Már tavaly megemlékeztem róla, hogy a német turistahordákat leszámítva az étterem nyújtotta nívó nagyon szerethető volt.

Ez idén sem alakult másképp. Ottlétünk alatt tisztes halvacsorákban volt részünk, én a magam részéről szinte minden este ettem egy-egy szeletnyit a kemencés pizzájukból, Zsófi meg folyamatosan paradicsomon élt. Anna és az apja az összes tengeri herkentyűre lelkesen vetette rá magát. A hölgy előszeretettel ette a kagylót, a rákkal és polippal gazdagított salátákat, a grillezett tonhalat vagy kalamárit, és ehhez csupán egy kevés krumplira és bitang adag friss zöldségre vágyott.

Én a pizzamániámat ellensúlyozandó a halakhoz készített fokhagymás fonnyasztott  spenótot ettem, esténként vadásztam a hihetetlenül finom, fánkra emlékeztető gömböcskéket, reggelen pedig boldog elragadtatással tettem magamévá néhány friss croissant és esetleg egy-két fánkot. S időnként gyártottam magunknak egy mismast, ami sajnálatos módon kevésbé ismert Porecben, mint Rovinjban.

A kínálat egyébként bámulatos. A szállodát kiszolgáló konyharendszer az egész étteremrész alatt húzódik, de köszönhetően a látványkonyhás rendszernek, itt csupán az előkészítés zajlik, a többi mind a kedves vendégek orra előtt készül. Nem is lehet ellenállni az illatoknak.

Anna hozván a szokásos formáját itt is bekérte magát a konyhára, ahol az egy estét épp szakácsként működő szállodaigazgató, Ozren Renko vezetett minket végig, miután a lányokat is befogta, hogy egy rövid ideig lássák el pulykahússal az arra sorjázó német és olasz turistákat.

Ha másért nem is, de a konyháért és annak bőségéért is érdemes visszatérni. Tervezzük is.

Aki érdekel, a szállodáról bővebben : Valamar Luna Active Resort