Empanada kiskáté
A férjem egyik rádióamatőr ismerősétől ma egy nagyon érdekes levelet kaptam. Postafordultával meg is kérdeztem, hogy kimehet-e a blogra, hogy mások is okuljanak belőle. Neve elhallgatása mellett beleegyezett.
Szia Mirelle,
A férjed hívta fel a figyelmemet a blogodra, melyet tantaluszi
kínok közt olvasok immár második este. A feleségemnek mar
prezentáltam belőle egy linkgyűjteményt, a megvalósítás
sorrendjében. J
Ma az empanada receptjébe botlottam
bele, és összefutott a számban a nyál, és megrohantak az
emlékek… A santiagói Alameda buszállomás várójában a
kultikus empanada sütöde… Úgy igaz, ahogy írod, Del-Amerikaban
nagy sláger, főleg Chilében, de az egész nyugati partvidéken
ahol megfordultam, kapható. Chilében népkaja, szinte minden sarkon
van egy árus. A kultuszába beletartozik az évenkénti "legjobb
empanada a varosban"szavazás, mely a politikához, a futballhoz
hasonló érzelmeket szít…
Amit leírtál, azt Chilében Empanada
Pino-kent jegyzik, avval a különbségekkel, hogy a tojás általában
negyed gerezdekben van benne, és elmaradhatatlan belőle az egy szem
fekete olíva. Ja, és olajban sütik, zsírt ott nem láttam. A bors
és a koriander gyakran használt fűszer, de a mértékéről
végtelen viták folynak. Az ablakos kivágást sem láttam meg soha,
és őszintén megvallva, nem is lenne praktikus, hiszen az empanadat
mindenki kézből eszi..
Kedvelt típus meg az Empanada Queso,
ami egy sajttal töltött változat. Általában friss félkemény
sajttal töltik, és raknak bele egy szelet füstöltet. Dellen,
Patagoniaban a juhsajtos járja, ami szerintem az egyik bajnok, de
ezt Chaitentől északra nem mernem hangoztatni.
Létezik meg egy szardellához hasonló
hallal töltött változat is, ez inkább a tóvidékre, Puerto Montt
környékére a jellemző. A halacskák benn vannak
fejestül-úszóstul, amúgy copycat mása a kuopioi ösztöndíjas
idom alatt megevett kalakukkoknak, annyi különbséggel, hogy a
finnekkel ellentétben Chilében használnak fűszereket, és
általában agyon van borsozva, és citromszeletet adnak hozza.
A valparasioi és a conconi beach
kedvenc fast foodja a garnélarákos változat. Fehérborral isteni.
Az empanadák királya pedig
kétségkívül a királyrákos (centolla spanyolul – keress rá a
képére, megéri!) változat, amiből a legjobbat a punta arenasi
kikötőben lehet kapni. Általában a rákhús potyadékát vágjak
apróra, és avval töltik meg a tasakot. 2500-3000 pesot is elkérnek
egy méretes darabért, de megéri!
Ami viszont érdekes, hogy a tésztáját
meg sohasem sikerült tökéletesen újrakreálnom, pedig ott
mindenki zsigerből tudja. Úgy csináljak, ahogy írod, és kb 2 mm
vastag lesz, de nem szakad ki, akármilyen jól meg is van tömve, és
akkor sem, ha a rákhús, a hal, vagy a friss sajt levet ereszt
sütéskor. Szóval az empanada tészta egy nagy misztikum…
Azon morfondíroztam, hogy legközelebb
nem csak egy félkilós csomag matét hozok, hanem, egy kiló lisztet
is. 
Üdv, és sok sikert a könyvhöz,
haXXX
